új blogom van
akit érdekel, kommentben elkérheti
2014. december 22., hétfő
2014. október 25., szombat
újra
azt sem tudom, mikor voltam itt utoljára... de jó rég lehetett. azóta annyi minden történt, hogy akár könyvet is írhatnék róla...
úgyhogy in medias res, bocsánat
elegem van.
ez most nem a depis elegem van, ez a dühös elegem van - az a fajta, amikor annyira megveted önmagad, hogy egyszerűen már nem azon gondolkozol, hogy kéne öngyilkosnak lenni, hanem azon, hogy mi a jó büdös francot kezdj az életeddel. önmagaddal, hogy jobb legyen.
hogy miért viselem ilyen nehezen a barátok hiányát, nem tudom - talán azért, mert mindig is fontos volt, a család soha nem tudott úgy mellettem állni, mint a kis csapatom a suliban, azért jártam iskolába, hogy ne legyek egyedül, és még ha nem is ott voltak a legjobbak, mindig volt egy társaság, ahol hellyel-közzel megbíztunk egymásban. és ez most nincs, és annyira egyedül vagyok, mint a farkam.
nincs farkam
továbbá van egy dolog, amit nem mondhatok el senkinek, csak Lucával tudnám megbeszélni, de vele nem nagyon tudok kettesben lenni, pedig basszus tudom, hogy ő teljesen megértene és megbízhatok benne. nem vagyok terhes, mielőtt bárkiben felmerülne.
elegem van abból, hogy bármit teszek, önző vagyok. ha belefeledkezem a problémáimba, vagy ha éppen mások problémáit akarom megoldani - vagy ha éppen megkérdezem, haragszik-e rám valaki. akkor is csak magamra gondolok. tényleg kurvára nem tudom, hogy vetkőzhetnék ki a teljes valómból, hogyan tudnám megváltoztatni azt, aki mindig is voltam, többször is átgondoltam, hogy ki kéne folyatni az agyamat, és újratölteni... de ez technikailag lehetetlen.
de amikor olyan állapotban vagy, hogy buszon-vonaton sírsz, mert egyszerűen nem bírod visszatartani, és kurvára nem érdekel... innen hogy van kiút? és feleslegesen mennél dokihoz, mert ugye van egy dolog, amiről nem beszélhetsz, ami ha megoldódna, lehet, hogy nem is lenne szükség dokira...
most itthon vagyok, viszonylag a családi állapotok is kedvezőek (ez azt jelenti, hogy hozzámszólnak, és hajlandóak velem közös tevékenységeket folytatni), és elterveztem, hogy az elkövetkezendő pár hétben feltöltődök, most Bazzsal is minden korrekt...
annyira nem tud már érdekelni, belefáradtam magamba, mert egyszerűen csak dühös vagyok... nem tudok változtatni... mindig ilyen maradok, mindig azt fogom gondolni elsőként, hogy rám haragszanak, hogy én vagyok a hibás, mert kurvára belém nevelték... és próbálkozom nem foglalkozni a problémáimmal túl sokat... és elveszek a sok próbálkozásban. nem fogok többé.
és bekaphatja most már mindenki
de főleg én
röviden ennyi.
úgyhogy in medias res, bocsánat
elegem van.
ez most nem a depis elegem van, ez a dühös elegem van - az a fajta, amikor annyira megveted önmagad, hogy egyszerűen már nem azon gondolkozol, hogy kéne öngyilkosnak lenni, hanem azon, hogy mi a jó büdös francot kezdj az életeddel. önmagaddal, hogy jobb legyen.
hogy miért viselem ilyen nehezen a barátok hiányát, nem tudom - talán azért, mert mindig is fontos volt, a család soha nem tudott úgy mellettem állni, mint a kis csapatom a suliban, azért jártam iskolába, hogy ne legyek egyedül, és még ha nem is ott voltak a legjobbak, mindig volt egy társaság, ahol hellyel-közzel megbíztunk egymásban. és ez most nincs, és annyira egyedül vagyok, mint a farkam.
nincs farkam
továbbá van egy dolog, amit nem mondhatok el senkinek, csak Lucával tudnám megbeszélni, de vele nem nagyon tudok kettesben lenni, pedig basszus tudom, hogy ő teljesen megértene és megbízhatok benne. nem vagyok terhes, mielőtt bárkiben felmerülne.
elegem van abból, hogy bármit teszek, önző vagyok. ha belefeledkezem a problémáimba, vagy ha éppen mások problémáit akarom megoldani - vagy ha éppen megkérdezem, haragszik-e rám valaki. akkor is csak magamra gondolok. tényleg kurvára nem tudom, hogy vetkőzhetnék ki a teljes valómból, hogyan tudnám megváltoztatni azt, aki mindig is voltam, többször is átgondoltam, hogy ki kéne folyatni az agyamat, és újratölteni... de ez technikailag lehetetlen.
de amikor olyan állapotban vagy, hogy buszon-vonaton sírsz, mert egyszerűen nem bírod visszatartani, és kurvára nem érdekel... innen hogy van kiút? és feleslegesen mennél dokihoz, mert ugye van egy dolog, amiről nem beszélhetsz, ami ha megoldódna, lehet, hogy nem is lenne szükség dokira...
most itthon vagyok, viszonylag a családi állapotok is kedvezőek (ez azt jelenti, hogy hozzámszólnak, és hajlandóak velem közös tevékenységeket folytatni), és elterveztem, hogy az elkövetkezendő pár hétben feltöltődök, most Bazzsal is minden korrekt...
annyira nem tud már érdekelni, belefáradtam magamba, mert egyszerűen csak dühös vagyok... nem tudok változtatni... mindig ilyen maradok, mindig azt fogom gondolni elsőként, hogy rám haragszanak, hogy én vagyok a hibás, mert kurvára belém nevelték... és próbálkozom nem foglalkozni a problémáimmal túl sokat... és elveszek a sok próbálkozásban. nem fogok többé.
és bekaphatja most már mindenki
de főleg én
röviden ennyi.
2014. augusztus 30., szombat
a helyzet
Szóval voltunk Siófokon.
De előtte Pesten voltunk... Margit-sziget az új barátokkal... szőkőkútnézés... kurva jó az a szökőkút, a fényekkel meg a zenékkel. Vízipipáztunk kicsit, én három éve nem csináltam, mert mindig fájt tőle a fejem, de most jó volt. Lucával voltunk, meg az új pasijával, aztán kicsit fura volt, a srác 2 méter, és lehajolva kellett velem beszélgetnie...
Siófokon csak ketten voltunk... egy ötemeletes házban, ahol volt jakuzzi... még soha nem ültem jakuzziban. A lámpa szórakozott velünk, mert amikor beleültünk a vízbe, nem működött, aztán másnap boldogan világított és változtatta a színét, még úgy is, hogy be se kapcsoltuk. Na mindegy.
Minden nap boroztunk. Rájöttem, hogy a bor az egyetlen alkoholos ital, amit szeretek. Drága ízlésem van.
Fürödtem a Balatonban. Nagyon hideg volt, és nem is bírtuk benne 5 percnél tovább, de VÉGRE eljutottam odáig, hogy megmártóztam benne.
Amúgy hiányzott már, hogy kettesben legyünk és nyugalomban. Jártuk az éttermeket és a bárokat, karaokeztunk, grilleztünk, éltünk, mint hal a vízben.
Hazajöttem, hogy az utolsó pár napot a családommal töltsem, ennek is ideje volt már. Este kimentem Pattival meg Marekkal, megkínáltak pálinkával, még mindig nem bírom.
Szerdán költözünk a koliba, végül nagy fáradozás után sikerült egy helyre kerülnünk. Hogy kik lesznek a szobatársaim, azt még nem tudom, jelenleg a legnagyobb gondunk az az, hogy nincs hűtő, azt elvileg mindenki magának kell, hogy beszerezze. De hogy a hétszemélyes Toyotával hogy a picsába fogjuk fuvarozgatni a hűtőnket, ha nincs, az még a jövő zenéje (és mi a szöszből veszünk hűtőt???).
Holnap nagybevásárlást tartunk egyébként, jön Patti is... már várom. Már a beköltözést is várom. Mindent.
De előtte Pesten voltunk... Margit-sziget az új barátokkal... szőkőkútnézés... kurva jó az a szökőkút, a fényekkel meg a zenékkel. Vízipipáztunk kicsit, én három éve nem csináltam, mert mindig fájt tőle a fejem, de most jó volt. Lucával voltunk, meg az új pasijával, aztán kicsit fura volt, a srác 2 méter, és lehajolva kellett velem beszélgetnie...
Siófokon csak ketten voltunk... egy ötemeletes házban, ahol volt jakuzzi... még soha nem ültem jakuzziban. A lámpa szórakozott velünk, mert amikor beleültünk a vízbe, nem működött, aztán másnap boldogan világított és változtatta a színét, még úgy is, hogy be se kapcsoltuk. Na mindegy.
Minden nap boroztunk. Rájöttem, hogy a bor az egyetlen alkoholos ital, amit szeretek. Drága ízlésem van.
Fürödtem a Balatonban. Nagyon hideg volt, és nem is bírtuk benne 5 percnél tovább, de VÉGRE eljutottam odáig, hogy megmártóztam benne.
Amúgy hiányzott már, hogy kettesben legyünk és nyugalomban. Jártuk az éttermeket és a bárokat, karaokeztunk, grilleztünk, éltünk, mint hal a vízben.
Hazajöttem, hogy az utolsó pár napot a családommal töltsem, ennek is ideje volt már. Este kimentem Pattival meg Marekkal, megkínáltak pálinkával, még mindig nem bírom.
Szerdán költözünk a koliba, végül nagy fáradozás után sikerült egy helyre kerülnünk. Hogy kik lesznek a szobatársaim, azt még nem tudom, jelenleg a legnagyobb gondunk az az, hogy nincs hűtő, azt elvileg mindenki magának kell, hogy beszerezze. De hogy a hétszemélyes Toyotával hogy a picsába fogjuk fuvarozgatni a hűtőnket, ha nincs, az még a jövő zenéje (és mi a szöszből veszünk hűtőt???).
Holnap nagybevásárlást tartunk egyébként, jön Patti is... már várom. Már a beköltözést is várom. Mindent.
2014. augusztus 18., hétfő
Meglett a jogsim... szép kis történet. Csak kétszer kellett visszafordulni. Egyszer pénzért, egyszer a szemüvegemért. Szerintem a végén már le is szartam az egészet... de átmentem.
Elvileg csütörtökön megyünk fel Pestre... utána hétfőtől Balaton... kettesben. Most ez azért nem tud felvillanyozni, mert mindig kitűznek egy időpontot, hogy na most megyünk, és az utolsó pillanatban:"ja mégse jó bocsi". Szóval akkor fogom elhinni hogy megyünk, amikor Pestről elindulunk...
Elvileg holnap kiderül, felvettek-e a koliba... ha nem, akkor gáz van. Igazából örülhetünk, ha felvesznek, kurva sok a jelentkező.... ilyenekről meg, hogy egy koliba kerülünk, csak álmodozni szabad...
Szóval valószínűleg szeptembertől valamennyire elválnak útjaink, ami nem tudom eldönteni, hogy jó-e, vagy rossz. Néha már úgy érzem, hogy megbolondulok ebben a szituációban.
Emiatt a kurva macska miatt bevertem a könyököm.
Elvileg csütörtökön megyünk fel Pestre... utána hétfőtől Balaton... kettesben. Most ez azért nem tud felvillanyozni, mert mindig kitűznek egy időpontot, hogy na most megyünk, és az utolsó pillanatban:"ja mégse jó bocsi". Szóval akkor fogom elhinni hogy megyünk, amikor Pestről elindulunk...
Elvileg holnap kiderül, felvettek-e a koliba... ha nem, akkor gáz van. Igazából örülhetünk, ha felvesznek, kurva sok a jelentkező.... ilyenekről meg, hogy egy koliba kerülünk, csak álmodozni szabad...
Szóval valószínűleg szeptembertől valamennyire elválnak útjaink, ami nem tudom eldönteni, hogy jó-e, vagy rossz. Néha már úgy érzem, hogy megbolondulok ebben a szituációban.
Emiatt a kurva macska miatt bevertem a könyököm.
2014. augusztus 10., vasárnap
Ez most nagyon összevissza lesz.
Kedden megyek vizsgázni vezetésből. Nem sok esélyt látok rá. Amúgy fáj a szemem, úsztam ma a Bodrogban, meg strandröpiztünk, és telement a szemem és a kontaktlencsém homokkal. És tegnapelőtt megnyertünk egy csocsóbajnokságot Balázzsal. Félrészegen.
Tegnap a férfiak betonoztak, én a ház falát festettem hátul, először alulról, aztán létráról a tetejét, aztán az eresztetőn ültem, és onnan a tetejét. Fura volt a tetőn mászkálni. Először tériszonyom volt nagyon, aztán már elvoltam. Csak ahogy mozogtam ülve, telement a seggem szálkával.
Egyébként fél 1-ig betonoztak. Éjjel. Aztán elmentünk lefeküdni, de már megint nem sikerült valamit megbeszélnünk, és megint kiakadtam, és elhúzódott az elalvásunk fél 5-ig. Aztán fél 1-ig aludtam, és mentünk a strandra. Ja, meg elintéztük a kollégiumi jelentkezést.
Vettem egy 30 színű zseléstoll készletet. Nem tudom, minek, de olyan szép... meg levágtam a frufrumat, mert idegesített. Ja, és van egy macskánk is, Whisky. Mármint Balázséknál. És bent van a házban, először odafosott mindenhova, de utána hozzászokott a környezethez. Már nem rágcsálja a lábujjainkat éjszaka. Meg a mikrofonkábelt.
Lett volna egy koncertünk tizenhatodikán, de Dani nyaral. Pedig már engem is bevettek a zenekarba, amikor elénekeltem nekik egy Never too late-t, meg egy Kryptonite-ot, jó, mondjuk az elég mélyen volt. Szóval tetszett. De egyébként Daninak csak azért tetszett, mert bejövök neki. Eddig háromszor mondta el, hogy ha melegem van, nyugodtan öltözzek át bikinibe... amikor beteg voltam, fel akart vinni Miskolcra a kórházba. Kicsit eltúlozza. Balázst meg idegesíti. Főleg, amikor Dani gyorsabb, és meggyújtja a cigimet, mielőtt Balázs megtehetné.
Ezek a férfiak idióták.
Már nagyon régóta nem voltam otthon... szerintem több, mint egy hete. Jóval több. És csak kedden mehetek, vizsga után... őrület. Utálom ezt az oktatót.
Valószínűleg megyünk nyaralni Balázzsal a Balatonra vagy a Tisza-tóra. Még nem tudom. Na de megyek pezsgőzni.
Kedden megyek vizsgázni vezetésből. Nem sok esélyt látok rá. Amúgy fáj a szemem, úsztam ma a Bodrogban, meg strandröpiztünk, és telement a szemem és a kontaktlencsém homokkal. És tegnapelőtt megnyertünk egy csocsóbajnokságot Balázzsal. Félrészegen.
Tegnap a férfiak betonoztak, én a ház falát festettem hátul, először alulról, aztán létráról a tetejét, aztán az eresztetőn ültem, és onnan a tetejét. Fura volt a tetőn mászkálni. Először tériszonyom volt nagyon, aztán már elvoltam. Csak ahogy mozogtam ülve, telement a seggem szálkával.
Egyébként fél 1-ig betonoztak. Éjjel. Aztán elmentünk lefeküdni, de már megint nem sikerült valamit megbeszélnünk, és megint kiakadtam, és elhúzódott az elalvásunk fél 5-ig. Aztán fél 1-ig aludtam, és mentünk a strandra. Ja, meg elintéztük a kollégiumi jelentkezést.
Vettem egy 30 színű zseléstoll készletet. Nem tudom, minek, de olyan szép... meg levágtam a frufrumat, mert idegesített. Ja, és van egy macskánk is, Whisky. Mármint Balázséknál. És bent van a házban, először odafosott mindenhova, de utána hozzászokott a környezethez. Már nem rágcsálja a lábujjainkat éjszaka. Meg a mikrofonkábelt.
Lett volna egy koncertünk tizenhatodikán, de Dani nyaral. Pedig már engem is bevettek a zenekarba, amikor elénekeltem nekik egy Never too late-t, meg egy Kryptonite-ot, jó, mondjuk az elég mélyen volt. Szóval tetszett. De egyébként Daninak csak azért tetszett, mert bejövök neki. Eddig háromszor mondta el, hogy ha melegem van, nyugodtan öltözzek át bikinibe... amikor beteg voltam, fel akart vinni Miskolcra a kórházba. Kicsit eltúlozza. Balázst meg idegesíti. Főleg, amikor Dani gyorsabb, és meggyújtja a cigimet, mielőtt Balázs megtehetné.
Ezek a férfiak idióták.
Már nagyon régóta nem voltam otthon... szerintem több, mint egy hete. Jóval több. És csak kedden mehetek, vizsga után... őrület. Utálom ezt az oktatót.
Valószínűleg megyünk nyaralni Balázzsal a Balatonra vagy a Tisza-tóra. Még nem tudom. Na de megyek pezsgőzni.
2014. július 30., szerda
ijaj
Mindig nyáron lesz olyan betegségem, ami eddig még nem volt, vagy ami rohadtul ciki, vagy rosszkor jön...
Úgy egy hete kezdett el fájni a hasam, de szüneteket tartott, és azt hittem, elmúlt, aztán tegnapelőtt visszajött, tegnap már alig bírtam mozdulni, úgy görcsöltem, haza is jöttem, nem boldogítottam Balázst az állapotommal, és ma is folytatódott... és már tökre beparáztam, hogy valami komoly, mert eddig még nem volt ilyen, hogy csak a hasam fájt, és semmi hasmenés, hányás... ráadásul nem múlt el.
Aztán rávettem magam, hogy elmenjek dokihoz, illetve Balázs vett rá, és hát... vírust kaptam vagy bacit vagy mi az istent. A lényeg, hogy piruláznom kell még 5 napig, de szerintem már jobban leszek holnapra. Most vettem be először gyógyszert, és már tudok ülni. :)
Egyébként szerencsétlen voltam, mert csak tv-t tudtam nézni, a laptopom ugyanis túlmelegedett az ágyon, de felülni meg nem volt erőm. :'D Kurva sok a reklám. És a comedy centralon már nem megy susi maci.
De néztem egy jó dokumentumfilmet a stonehenge-ről.
Balázs csinált nekem tegnap egy szerencsekarkötőt:) és pénteken meglátogat, ha jól leszek, megyek is vele vissza. :) nagyon remélem.
Anya vett nekem kekszet meg gyümit... mondtam neki, hogy ne vegyen zabkekszet, mert az drága, erre vett egy mégdrágább skót kekszet, ami rohadt finom...
Ja amúgy felvettek az eltére :DD
Úgy egy hete kezdett el fájni a hasam, de szüneteket tartott, és azt hittem, elmúlt, aztán tegnapelőtt visszajött, tegnap már alig bírtam mozdulni, úgy görcsöltem, haza is jöttem, nem boldogítottam Balázst az állapotommal, és ma is folytatódott... és már tökre beparáztam, hogy valami komoly, mert eddig még nem volt ilyen, hogy csak a hasam fájt, és semmi hasmenés, hányás... ráadásul nem múlt el.
Aztán rávettem magam, hogy elmenjek dokihoz, illetve Balázs vett rá, és hát... vírust kaptam vagy bacit vagy mi az istent. A lényeg, hogy piruláznom kell még 5 napig, de szerintem már jobban leszek holnapra. Most vettem be először gyógyszert, és már tudok ülni. :)
Egyébként szerencsétlen voltam, mert csak tv-t tudtam nézni, a laptopom ugyanis túlmelegedett az ágyon, de felülni meg nem volt erőm. :'D Kurva sok a reklám. És a comedy centralon már nem megy susi maci.
De néztem egy jó dokumentumfilmet a stonehenge-ről.
Balázs csinált nekem tegnap egy szerencsekarkötőt:) és pénteken meglátogat, ha jól leszek, megyek is vele vissza. :) nagyon remélem.
Anya vett nekem kekszet meg gyümit... mondtam neki, hogy ne vegyen zabkekszet, mert az drága, erre vett egy mégdrágább skót kekszet, ami rohadt finom...
Ja amúgy felvettek az eltére :DD
2014. július 24., csütörtök
a new hope
Az embereket a tragédiák tudják gyökeresen megváltoztatni. Meg talán a szerelem.
Változni akarok, csak sehogy sem tudom rávenni magam. Olvastam a piros könyvet, és megakadt a szemem ezen:
De kurvanagy erőfeszítés kell egy ilyen változáshoz. Fogalmam sincs, hol kezdjem. Át kell rendezni hozzá az egész gondolkodásmódomat.
De amúgy már nagyon sokat változtam azóta, hogy összejöttünk Balázzsal... nehéz mindig, és előjönnek újabb hülyeségeim, de lassan leküzdöm őket.
Ott tartottam, hooogy még mindig nem tudom, hol kezdjem. De annyira szeretném.... és azt akarom, hogy sikerüljön.
Változni akarok, csak sehogy sem tudom rávenni magam. Olvastam a piros könyvet, és megakadt a szemem ezen:
"Évszázadok óta mártírt csinálsz magadból. Voltál már szolga, házi cseléd, mosónő...nyilvánvaló, hogy szereted büntetni magad. A világ súlya is a te hibád, mert élvezed, hogy az áldozat szerepét játszhatod..."Igazából valahol magamra ismertem benne. Nem akarok ilyen lenni. Nem akarok szenvedni. El akarom fogadni azt, ami van, és boldogan élni benne. Nem akarok mindig attól tartani, hogy valamit elrontok, hogy ez is, meg ez is, meg ez is az én hibám. Tiszta lelkiismerettel akarok állni a földön, két lábbal. És nem akarom, hogy visszazuhanjak újból. Nem akarok többé kárt tenni magamban.
De kurvanagy erőfeszítés kell egy ilyen változáshoz. Fogalmam sincs, hol kezdjem. Át kell rendezni hozzá az egész gondolkodásmódomat.
De amúgy már nagyon sokat változtam azóta, hogy összejöttünk Balázzsal... nehéz mindig, és előjönnek újabb hülyeségeim, de lassan leküzdöm őket.
Ott tartottam, hooogy még mindig nem tudom, hol kezdjem. De annyira szeretném.... és azt akarom, hogy sikerüljön.
2014. július 15., kedd
Igazság szerint fél órája ülök itt, hogy írni fogok, de inkább a háttérrel foglalkoztam.
Patti szülinapja rohadt jól sikerült. Jézusra ittuk magunkat. Na jó, nem, másnapra támadtunk fel...
Most egy ideig nem akarok whisky-kólát szagolni :D
Csendesen telnek a napok, egészen 4 óráig jó itthon lenni... aztán hazajön apa... rohadt idegesítő, mindenbe beleköt, abba is, ha jót akar az ember, mindig morog. Ezért inkább lelépek, ha megérkezik.
Tegnap kimentünk Pattival, őt is cseszegették otthon... a csarnoképület mellett volt egy létra.
Felmásztunk a tetőre, ott ültünk, cigiztünk, bámultuk a naplementét... tök jó volt.
Patti szülinapja rohadt jól sikerült. Jézusra ittuk magunkat. Na jó, nem, másnapra támadtunk fel...
Most egy ideig nem akarok whisky-kólát szagolni :D
Csendesen telnek a napok, egészen 4 óráig jó itthon lenni... aztán hazajön apa... rohadt idegesítő, mindenbe beleköt, abba is, ha jót akar az ember, mindig morog. Ezért inkább lelépek, ha megérkezik.
Tegnap kimentünk Pattival, őt is cseszegették otthon... a csarnoképület mellett volt egy létra.
Felmásztunk a tetőre, ott ültünk, cigiztünk, bámultuk a naplementét... tök jó volt.
Még képet is csináltunk.
Lassan megyek zuhanyozni meg készülődni, mert az ötössel megyek be Bazshoz, aki a szülei távollétében próbatermet csinált a felső szintből... kíváncsi leszek a zenélésükre...
2014. július 13., vasárnap
lezárás
Az előzővel kapcsolatban: FOGOK.
Furcsa. Azt hittem, teljesen elfelejtettem. De ahogy Dani mondta tegnap, az elsőt soha nem felejted el teljesen.
Nem vettem észre. Valami rossz volt. Valami nem volt rendben. Hiányt éreztem, amikor felkeltettem, hiányt éreztem, amikor megpróbáltam felvidítani, hiányt éreztem, amikor csak bámultam őt, ahogy a többiekkel nevet. És nem tudtam, mi hiányzik.
Akkor jöttem rá, amikor egyedül maradtam itthon, rémesen egyedül, és kimondtam:
"Hiányzik egy ember."
"Ki?"
"Nem tudom. Nem létezik."
Azt hittem, nekem senki sem jó. Először magamat büntettem, magamat okoltam, azt hittem, nincs helyem a világban, nincs helyem senki mellett.
Megnyugodtam, aztán megint visszaestem... aztán megint boldog voltam, aztán megint éreztem azt a hiányt, azt a sötét árnyékot... és elkezdtek hiányozni a régi dolgok, a régi Balázs...
És utána már napról napra változtak ezek a hangulatok, a gondolataim. Egyik pillanatban minden rendben volt, a másikban a szakításon gondolkoztam.
A filmmel kezdődött minden. Nem tetszett neki a film.
Nem jött velem úszni. Úszni akartam. Nem volt kedve.
Nem szóltam hozzá egész úton. De csak miután kipróbáltam, hogy a konditerem falai tényleg gipszkartonból vannak-e.
Aztán persze mondta, hogy nyögjem már ki, mi bajom van, én pedig kérdeztem, hogy "Mi lenne, ha azt mondanám, hogy nem jöttél úszni?"
"Azért haragszol, mert edzésen nem voltunk együtt."
"Nemsokára máshogy se leszünk."
Igen, a fejéhez vágtam. Kurva szarul éreztem magam. Ilyen szaron kiakadni. De nem tehettem róla...
már rég elkezdődött. Már nem tudtam szemet hunyni semmi felett. Hiányt éreztem, zavart, és... boldog akartam lenni. És akkor nem hittem benne, hogy ez mellette sikerülhet. És fájt.
Kimentem, és elhatároztam, hogy nem lesz önsajnálat... ő közben bent omlott össze. És elkezdtem kitisztítani a fejem.
És rájöttem, hogy a legrosszabb az, hogy nem mondhatom el. Senkinek.
Bementem, leültem az ágyra, és akkor világossá vált minden.
Mást hittem. Mást képzeltem.
Az Előző képére akartam formálni őt, és nem tudtam elfogadni azt, hogy ő nem úgy csinálja a dolgokat. Persze nem tudatosan, hiszen agyban teljesen túl vagyok már az Előzőn... hanem belülről, mélyről.
Magasra tettem a mércét, és akaratlanul is azt vártam el tőle, amit régen kaptam...
De ő más, és akkor rájöttem, hogy fel kell adnom. Hogy az az ember, aki hiányzik, a Képzeletbeli Balázs, halott. Meghalt.
Nem láttam a múltat, nem láttam a jövőt, csak az összeomló jelent.
És elsirattam.
És bocsánatot kértem az Eredetitől, elmondtam neki, hogy rájöttem, és azt mondta, próbálta elmondani nekem, de nem tudta.
És többé nem jött vissza. Azóta nem jönnek a gondolatok. Azóta nincs hiány.
"Mit csinálsz?"
"Felejtek."
Szóval túl vagyunk ezen az első nagy összebaszáson, és azóta minden rendben.
2014. július 11., péntek
2014. július 6., vasárnap
feszt meg minden
Voltam rockfeszten. Baromi jó volt. Voltak ugyan dolgok, melyektől nehéz volt elvonatkoztatni, és néha rám jött az az érzés, hogy basszus, én ezt nem akarom... de hát muszáj. Néha muszáj a fasznak a rossz oldalán állni.
Patti nagyon maga alatt volt a múlt héten, ezért gondoltuk, elvisszük fesztiválozni. Pénteken kezdtük, egy szuper vezetésóra után sminkeltem, és mentünk. Jöttek az ikrek is, bár hiperbunkók voltak... szóval nem hiányoztak.
Este sikerült berúgnom... megnéztünk valami koncertet, de igazából ültünk a réten, és iszogattunk-beszélgettünk-cigizgettünk... jöttek hülye poénok...
Aztán nagyon hideg lett, és nem volt semmi jó zene, úgy döntöttünk, hazamegyünk...
A szombati már érdekesebb volt, előtte lementünk a partra is, és nem mertem beleugrani a vízbe... jéghideg volt és ugye nem ér le a lábam és ugyebár vízfóbiám van... szóval féltem még a létrán is lemenni. Aztán mondták ott idegenek, hogy megcsinálták a szabadstrandot... lementünk megnézni.
Balázzsal mertünk bemenni, mindketten lábsérüléssel jöttünk ki. Én belerúgtam egy kőbe, az ő talpát felvágta egy kagyló. Szóval úgy döntöttünk, hogy nincs több strand.
Este játszott a Hurkatöltő nevű zenekar, Pisti a dobosuk... imádtuk. :D Ordítottunk végig, Dani hozott egy hurkatöltőt, azt lóbáltuk a levegőben...
Szóval rohadt jó volt :D denszeltem Pattinak... röhögött... Balázs folyton a nyakába akart venni az Alcoholica koncerten... mondjuk felhúzott mert úgy volt hogy Metallica tribute, és vártam, hogy majd jó Metallicákat játszanak, de nem ismertem csak a The One-t.
Ez után vége is lett az egésznek, hazamentünk...
Ma meg újra lementünk a partra, ééééés beugrottam a vízbe:) igaz az első pár másodpercben azt hittem, megfulladok, de utána jobb lett, és úsztam is :D
Jövő héten meg tábor *.* úszok egész héten.
Patti nagyon maga alatt volt a múlt héten, ezért gondoltuk, elvisszük fesztiválozni. Pénteken kezdtük, egy szuper vezetésóra után sminkeltem, és mentünk. Jöttek az ikrek is, bár hiperbunkók voltak... szóval nem hiányoztak.
Este sikerült berúgnom... megnéztünk valami koncertet, de igazából ültünk a réten, és iszogattunk-beszélgettünk-cigizgettünk... jöttek hülye poénok...
Aztán nagyon hideg lett, és nem volt semmi jó zene, úgy döntöttünk, hazamegyünk...
A szombati már érdekesebb volt, előtte lementünk a partra is, és nem mertem beleugrani a vízbe... jéghideg volt és ugye nem ér le a lábam és ugyebár vízfóbiám van... szóval féltem még a létrán is lemenni. Aztán mondták ott idegenek, hogy megcsinálták a szabadstrandot... lementünk megnézni.
Balázzsal mertünk bemenni, mindketten lábsérüléssel jöttünk ki. Én belerúgtam egy kőbe, az ő talpát felvágta egy kagyló. Szóval úgy döntöttünk, hogy nincs több strand.
Este játszott a Hurkatöltő nevű zenekar, Pisti a dobosuk... imádtuk. :D Ordítottunk végig, Dani hozott egy hurkatöltőt, azt lóbáltuk a levegőben...
Ez után vége is lett az egésznek, hazamentünk...
Ma meg újra lementünk a partra, ééééés beugrottam a vízbe:) igaz az első pár másodpercben azt hittem, megfulladok, de utána jobb lett, és úsztam is :D
Jövő héten meg tábor *.* úszok egész héten.
2014. július 1., kedd
részeg
Azért még mindig vannak dolgok, amiket félek ide leírni.
Például egy nagyon nagyon sötét borozós éjszakát. Amúgy nincs baj a részeg énemmel, amíg valami ki nem zökkenti a mámoros boldogságból.
Csak akkor így minden megháromszorozódik. Én is.
Tehát először jött az "én nem akartam senkinek semmi rosszat", aztán "én csak erre a kocsira várok".
Aztán már minden kocsi túl lassan jött. Amelyik nem, az elől meg elráncigált Balázs.
Aztán vágjuk magunkat hullámcsattal. Aztán Balázs eldobja a hullámcsatot. Aztán kérem tőle, hova tette, a hajamba akarom rakni.
"Ja basszus az a hullámcsatod volt? Eldobtam"
"Dani adj egy cigit"
"De ez erős ukrán cigi"
"NEKEM MINDEGY CSAK ÖLJÖN"
és a hazautat végigsírtam. aztán még otthon is
igaz az vicces volt, amikor nekimentem a szekrénynek.
"koordinálatlan vagyok de kell pisilnem"
"kikísérjelek?"
"á nem kell" BUMM
ez történik amikor úgy érzem, hogy én vagyok a hibás
egyébként simán kinyírtam volna magam
amúgy azóta minden rendben. bár néha még mindig úgy érzem, hogy a híd alatt lenne a legjobb helyem. mindenhol csak zavarok.
ma azt álmodtam, hogy apáék felküldtek pestre 170 ezer forinttal. és attól kezdve ott kellett élnem.
Például egy nagyon nagyon sötét borozós éjszakát. Amúgy nincs baj a részeg énemmel, amíg valami ki nem zökkenti a mámoros boldogságból.
Csak akkor így minden megháromszorozódik. Én is.
Tehát először jött az "én nem akartam senkinek semmi rosszat", aztán "én csak erre a kocsira várok".
Aztán már minden kocsi túl lassan jött. Amelyik nem, az elől meg elráncigált Balázs.
Aztán vágjuk magunkat hullámcsattal. Aztán Balázs eldobja a hullámcsatot. Aztán kérem tőle, hova tette, a hajamba akarom rakni.
"Ja basszus az a hullámcsatod volt? Eldobtam"
"Dani adj egy cigit"
"De ez erős ukrán cigi"
"NEKEM MINDEGY CSAK ÖLJÖN"
és a hazautat végigsírtam. aztán még otthon is
igaz az vicces volt, amikor nekimentem a szekrénynek.
"koordinálatlan vagyok de kell pisilnem"
"kikísérjelek?"
"á nem kell" BUMM
ez történik amikor úgy érzem, hogy én vagyok a hibás
egyébként simán kinyírtam volna magam
amúgy azóta minden rendben. bár néha még mindig úgy érzem, hogy a híd alatt lenne a legjobb helyem. mindenhol csak zavarok.
ma azt álmodtam, hogy apáék felküldtek pestre 170 ezer forinttal. és attól kezdve ott kellett élnem.
2014. június 25., szerda
remélem, még találkozunk
Tegnap rájöttem, mi az én nagy problémám az életben.
Csúnya körforgás. A megfelelési kényszeremből indul, amit ugyan már kinőttem, de a nyomait még hordozom, például azt, hogy mindent meg akarok adni. A legtöbbet. Mindent, csak hogy boldoggá tudjam tenni a másikat. Ez egy ilyen jó tulajdonság.
Az már kurvára nem jó, hogy felállítok magamban képeket, álmokat, melyek be is teljesülhetnének. Hogy akiket szeretek, azoktól egyszer majd többet kapok, mint most. Hogy egyszer valaki arra is figyelni fog, hogy én mire vágyom. Hogy egyszer valaki megkérdezi, nekem mire van szükségem...
Az a baj, hogy ez ilyen alap. Mivel én megteszem, ezért alapból bennem van, hogy majd értem is megteszik.
Tegnap azt mondtam, hogy nekem nincs helyem itt. Nem vagyok jó helyen. Mennem kellene. Kétségbeestem. Álomba sírtam magam.
Még most sem tudom, mi legyen. Menjek, ne menjek... így sose leszek boldog. Túl magasak az elvárásaim.
Kibaszott maximalista vagyok.
Igazából le is szarhatnám az egészet. Csak már azt se merem.
Csúnya körforgás. A megfelelési kényszeremből indul, amit ugyan már kinőttem, de a nyomait még hordozom, például azt, hogy mindent meg akarok adni. A legtöbbet. Mindent, csak hogy boldoggá tudjam tenni a másikat. Ez egy ilyen jó tulajdonság.
Az már kurvára nem jó, hogy felállítok magamban képeket, álmokat, melyek be is teljesülhetnének. Hogy akiket szeretek, azoktól egyszer majd többet kapok, mint most. Hogy egyszer valaki arra is figyelni fog, hogy én mire vágyom. Hogy egyszer valaki megkérdezi, nekem mire van szükségem...
Az a baj, hogy ez ilyen alap. Mivel én megteszem, ezért alapból bennem van, hogy majd értem is megteszik.
Tegnap azt mondtam, hogy nekem nincs helyem itt. Nem vagyok jó helyen. Mennem kellene. Kétségbeestem. Álomba sírtam magam.
Még most sem tudom, mi legyen. Menjek, ne menjek... így sose leszek boldog. Túl magasak az elvárásaim.
Kibaszott maximalista vagyok.
Igazából le is szarhatnám az egészet. Csak már azt se merem.
2014. június 23., hétfő
drugs and stuff
Én: Tudod anya, szerencse, hogy az élet mindig akkora akadályokat állít elénk, amekkorával meg tudunk küzdeni.
Anya: ...?
Én: Például, a Tündiék kilincse nem romlott el, mert ők nem tudnák folyton helyre tenni. Ezért romlott el az enyém.
Úgy érzem magam, mint akit kiszipolyoztak. Mint akit végighúzgáltak a forró aszfalton. Jégkrémeskocsi mögé kötve. Mint Jézus. Úgy érzem magam, mint Jézus. Nem elég, hogy meghúzgálnak, még kérnek tőlem ezt meg azt. Nagyon nagyon szükségem lenne egy masszírozásra, és babusgatásra, és simogatásra, és arra, hogy valaki törődjön velem.
Nagyon egyedül vagyok itt...
A múltkor, amikor azt mondtam Balázsnak, hogy hiányzik a "drogom", megértette. Valahogy már nem aggódott, nem fújta fel, nem ijedt meg, nem akarta kirázni a fejemből a rossz gondolatokat. Mert tudta, hogy valójában nincsenek. Csak az inger.
Először egy veszekedésünk alkalmával kiáltottam fel az ágyban, félálomban, hogy "HOL AZ ÉN DROGOM", minden más emlék elhalványult. Amikor sokat sírok, egy idő után elveszítem az emlékeimet, és a koordinációmat. (Ez annyit jelent, hogy ki kell kísérni, ha pisilnem kell.)
Később ültünk a hintában, valamikor tíz után, egyre magasabbra löktem magam, és közben ecseteltem, mennyire hiányzik, mennyire várom az alkalmat, mennyire szükségem van rá, mennyire megtenném. És ő akkor csak hallgatott. Akkor éreztem, hogy tudja.
Minket egymásnak találtak ki.
Mindig félek, hogy újra megteszem. De ha már eddig kibírtam...
Nem kéne felhasogatni magam megint.
Bikiniszezon van.
Anya: ...?
Én: Például, a Tündiék kilincse nem romlott el, mert ők nem tudnák folyton helyre tenni. Ezért romlott el az enyém.
Úgy érzem magam, mint akit kiszipolyoztak. Mint akit végighúzgáltak a forró aszfalton. Jégkrémeskocsi mögé kötve. Mint Jézus. Úgy érzem magam, mint Jézus. Nem elég, hogy meghúzgálnak, még kérnek tőlem ezt meg azt. Nagyon nagyon szükségem lenne egy masszírozásra, és babusgatásra, és simogatásra, és arra, hogy valaki törődjön velem.
Nagyon egyedül vagyok itt...
A múltkor, amikor azt mondtam Balázsnak, hogy hiányzik a "drogom", megértette. Valahogy már nem aggódott, nem fújta fel, nem ijedt meg, nem akarta kirázni a fejemből a rossz gondolatokat. Mert tudta, hogy valójában nincsenek. Csak az inger.
Először egy veszekedésünk alkalmával kiáltottam fel az ágyban, félálomban, hogy "HOL AZ ÉN DROGOM", minden más emlék elhalványult. Amikor sokat sírok, egy idő után elveszítem az emlékeimet, és a koordinációmat. (Ez annyit jelent, hogy ki kell kísérni, ha pisilnem kell.)
Később ültünk a hintában, valamikor tíz után, egyre magasabbra löktem magam, és közben ecseteltem, mennyire hiányzik, mennyire várom az alkalmat, mennyire szükségem van rá, mennyire megtenném. És ő akkor csak hallgatott. Akkor éreztem, hogy tudja.
Minket egymásnak találtak ki.
Mindig félek, hogy újra megteszem. De ha már eddig kibírtam...
Nem kéne felhasogatni magam megint.
Bikiniszezon van.
nekem már nem való a nyári szünet
Tegnap szerencsére tudtam írni. Elég nehéz visszarázódni, főleg úgy, hogy gyökeresen megváltozott az egész gondolkodásom, folyton mennék, érzem, hogy "a világ arra van", idézve apámat, ahogy részegen a tokaji hegy felé mutogat. Nem tudok megülni a seggemen. És engem is meglep, mennyire nem bírom a távolságot...
a szervezetem biztos úgy van vele, hogy "soha többé".
Ennek ellenére megyek dolgozni. Valahogy sikerült Pattinak rábeszélnie. Voltam a hivatalban, és jelentkeztem munkára. Persze be kell menjek a munkaügyi központba, és egyebek... miközben a fogam még mindig csak fájdalomcsillapítóval viselhető el, és meg kéne látogatnom a fogdokimat. Csütörtökön meg lenne egy buli, Jasszos bulija, csak olyan picsák lesznek ott, hogy még most is habozok, menjek-e, ne menjek-e...
Ja, és vezetni is akarok, a vezetés jó, mert akkor láthatom Bazst is...
És az edzést is el kellene kezdenem. De legalább már nem kell érettségiznem. Huh.
JA! És vasárnap keresztelő...
Tegnap olvastam Pandora Hearts-ot, meghalt a kedvenc karakterem, és csak azért nem sírtam, mert mindenki kint volt a konyhában.
Amúgy kész kabaré itthon lenni. Olyan pitiáner dolgokon tudunk vitatkozni, hogy a végét már mi magunk is elröhögjük.
a szervezetem biztos úgy van vele, hogy "soha többé".
Ennek ellenére megyek dolgozni. Valahogy sikerült Pattinak rábeszélnie. Voltam a hivatalban, és jelentkeztem munkára. Persze be kell menjek a munkaügyi központba, és egyebek... miközben a fogam még mindig csak fájdalomcsillapítóval viselhető el, és meg kéne látogatnom a fogdokimat. Csütörtökön meg lenne egy buli, Jasszos bulija, csak olyan picsák lesznek ott, hogy még most is habozok, menjek-e, ne menjek-e...
Ja, és vezetni is akarok, a vezetés jó, mert akkor láthatom Bazst is...
És az edzést is el kellene kezdenem. De legalább már nem kell érettségiznem. Huh.
JA! És vasárnap keresztelő...
Tegnap olvastam Pandora Hearts-ot, meghalt a kedvenc karakterem, és csak azért nem sírtam, mert mindenki kint volt a konyhában.
Amúgy kész kabaré itthon lenni. Olyan pitiáner dolgokon tudunk vitatkozni, hogy a végét már mi magunk is elröhögjük.
2014. június 21., szombat
Amikor megírtam a wonderlandet, azt hittem, hogy milyen jó lesz majd 2. részt írni, fél év alatt rengeteg olyan dolog történik velem, velünk, amit érdemes papírra, illetve képernyőre vetni, aztán, zsupsz...
tele van az életem olyan dolgokkal, melyeket nem lehet klaviatúrára dobni.
Annyi mindent tudnék mondani, de nem lehet, vagy bonyolult, vagy egyszerűen nem férne bele ebbe a blogba...
Leérettségiztem, bár azelőtt is volt sírás-rívás, angol érettségiről majdnem elkéstünk, ahhoz képest 80%-os emelt angolt csináltam... a matekom lett egyedül 3-as, de az nem nagyon izgat.
Az ofi azért megszívatott egy picit, de 90%-os magyarral zártam, és 4-es törivel, infóval. Ami kellett, az meglett rendesen. Persze egy agyfasz volt az egész, bolondok háza...
Balázs 100%-os törit csinált...
Aztán jött a bankett, ott aztán volt minden, de ilyen jól még soha nem éreztem magam az osztályközösségben... olyan emberekkel beszélgettem, akikkel amúgy egy szót nem váltottam hat év alatt...
Másnap iszonyatosan elkezdett fájni a fogam, harmadnapra bedagadt a fél arcom, még most is így nézek ki... jön a bölcsességfogam. De azért cuki volt, hogy megvárta a szóbeliket... megvárta, míg le ÉRETTségizek, haha
Most pedig egyedül vagyok, illetve Balázs nélkül, és próbálok megküzdeni a rám szakadt szabadidővel, meg ezzel a kurva fogammal, ami miatt nem sok mindent tudok csinálni...
Ma könyvkiadókat kerestem, a legtöbb reménytelen, a kicsikkel nem érek semmit, de van egy egész jó, csak ahhoz kéne kb. 300 ezres tőke... főleg, ha átvágják az embert... de hát ki tudja.
Rajzolni is kéne valamit, de nem tudok... a szobámban nincs net, apám miatt nem sok mindent tudok itt a konyhában csinálni, amúgy az egész ember egy hazugság, csak akkor beszél velem normálisan, ha részeg, és nekem a részeg őszinteség gyáva őszinteség... de mondjuk már baszhatom.
Egyébként fájdalomcsillapítókon élek, holnap elvileg megyünk shoppingolni, kíváncsi vagyok, hogy fogom bírni... de ha nem javul, akkor meglátogatom a fogorvost jövő héten... elvileg le fog menni a duzzanat, de ha rosszul nő, akkor, ahogy az imént említettem, baszhatom.
Még nem érzem a szabadságot...
tele van az életem olyan dolgokkal, melyeket nem lehet klaviatúrára dobni.
Annyi mindent tudnék mondani, de nem lehet, vagy bonyolult, vagy egyszerűen nem férne bele ebbe a blogba...
Leérettségiztem, bár azelőtt is volt sírás-rívás, angol érettségiről majdnem elkéstünk, ahhoz képest 80%-os emelt angolt csináltam... a matekom lett egyedül 3-as, de az nem nagyon izgat.
Az ofi azért megszívatott egy picit, de 90%-os magyarral zártam, és 4-es törivel, infóval. Ami kellett, az meglett rendesen. Persze egy agyfasz volt az egész, bolondok háza...
Balázs 100%-os törit csinált...
Aztán jött a bankett, ott aztán volt minden, de ilyen jól még soha nem éreztem magam az osztályközösségben... olyan emberekkel beszélgettem, akikkel amúgy egy szót nem váltottam hat év alatt...
Másnap iszonyatosan elkezdett fájni a fogam, harmadnapra bedagadt a fél arcom, még most is így nézek ki... jön a bölcsességfogam. De azért cuki volt, hogy megvárta a szóbeliket... megvárta, míg le ÉRETTségizek, haha
Most pedig egyedül vagyok, illetve Balázs nélkül, és próbálok megküzdeni a rám szakadt szabadidővel, meg ezzel a kurva fogammal, ami miatt nem sok mindent tudok csinálni...
Ma könyvkiadókat kerestem, a legtöbb reménytelen, a kicsikkel nem érek semmit, de van egy egész jó, csak ahhoz kéne kb. 300 ezres tőke... főleg, ha átvágják az embert... de hát ki tudja.
Rajzolni is kéne valamit, de nem tudok... a szobámban nincs net, apám miatt nem sok mindent tudok itt a konyhában csinálni, amúgy az egész ember egy hazugság, csak akkor beszél velem normálisan, ha részeg, és nekem a részeg őszinteség gyáva őszinteség... de mondjuk már baszhatom.
Egyébként fájdalomcsillapítókon élek, holnap elvileg megyünk shoppingolni, kíváncsi vagyok, hogy fogom bírni... de ha nem javul, akkor meglátogatom a fogorvost jövő héten... elvileg le fog menni a duzzanat, de ha rosszul nő, akkor, ahogy az imént említettem, baszhatom.
Még nem érzem a szabadságot...
2014. június 20., péntek
Megszűnik az idő, csak ülünk az autóban, a parkoló másik oldalán. Figyeli a szélvédőre eső napsugarakat, a fény beférkőzik a szemein át az agyába, és megvilágosítja az arcát. Belülről.
Vége van, és ez a két szó, ami körülfonja az egész életemet, és mindig mást jelent, most halkan visszhangzik a fejemben.
Megcsókol.
Ő, az autó, és én.
Ott vagyunk, ahol elkezdődött.
Vége van, és ez a két szó, ami körülfonja az egész életemet, és mindig mást jelent, most halkan visszhangzik a fejemben.
Megcsókol.
Ő, az autó, és én.
Ott vagyunk, ahol elkezdődött.
2014. június 1., vasárnap
mesélnivaló
Szóval megvannak az írásbeli érettségik.
Viszonylag jól viseltem, igaz, hogy a négy nap minden délutánja alvással kezdődött, egyszerűen kimerültem már addigra, és olyan hideg volt, hogy alig akartam kimászni a takaró alól. Amúgy nem izgultam egyáltalán, bár ez annak is köszönhető, hogy Balázzsal voltam végig. Következő héten volt az infó gyakorlati, amire túl későn kezdtem el készülni, szóval három borzasztóan agyzsibbasztó napom volt, amíg akaratlanul ültem a gép előtt. De így utólag megérte, jobban teljesítettem, mint a többiek, legalábbis az elmondásuk szerint.
Volt egy pár nap, amit pihenéssel töltöttünk, volt egy kisebb összeveszésünk, de amúgy semmi komoly, túl sok minden szakadt a nyakamba, elkezdtem vezetni, és minden közbejött, az oktató gerincsérvet kapott, én meg úgy voltam vele, hogy júliusig mindenképpen be kell fejeznem, ha menni akarok Pestre dolgozni. Ott közben kiderült, hogy az étterembe csak Balázs mehet, nekem nincs hely. A következő megoldás a Balaton volt, tudtuk, hogy ott mindketten tudnánk dolgozni, csak a személyzet nem az igazi.
Mindeközben nekem alkalmassági vizsgám volt szerdán.
Még előtte találkoztunk Danival, aki hazajött Dániából. Ő persze bulizni akart, nekem semmi erőm nem volt hozzá. Első nap nem is ittam semmit, a társasághoz alapból furán állok, nem mindig tudok feloldódni, sokszor csak csendben ülök. Segített volna az alkohol, de egyszerűen nem bírtam inni a feszültségtől.
Másnap (szombaton) Daniék kertjében jöttünk össze újra, az egykori zenekartagok-és barátnőik, meg Peti, húst sütöttünk, én benyakaltam egy fél üveg pezsgőt, aztán azt hittem, ki is hányom, nekem tényleg nem kellett az alkohol... de aztán nem lett semmi baj, inkább csak néztem, hogy milyen intenzitással vedelnek a többiek, nevettem velük és rajtuk, az végülis jó volt... aztán szóba jött a zene.
Vendel kivált a másik zenekarból, és szívesen újrakezdené a fiúkkal. Daninak van ideje, Pisti is benne lenne... és akkor mondta Balázs, hogy mégse olyan jó ötlet rögtön elhúzni innen a picsába, az utolsó nyarunkon. Egy kicsit wonderlandesen éreztem magam, "velem ki fog akkor énekelni" gondolatok jártak a fejemben, teljesen tanácstalan voltam, de igazából egyre inkább rájöttem, hogy megkönnyebbültem. Nem kell izgulni a munka miatt, a vezetés miatt, ha a júliust itthon töltjük. Hogy az augusztussal mi lesz, az még nyitott kérdés. A gyors döntések híve vagyok, így ezt még ott éjszaka eldöntöttem - maradok.
Kedden felmentünk Pestre, találkoztunk Lucáékkal, voltunk kint a szigeten, aztán másnap sikeresen teljesítettem az alkalmasságit. (Életemben nem csináltam még kézenállást, most sikerült.)
Másnap Balázs bement próbanapra az étterembe, és megállapította, hogy nagyon pörgős, de ha akarna, mehetne. Ennek ellenére ő is maradni szeretne.
Itthon a dolgok egyre rosszabbak... apámra a múltkor is megharagudtam, most anyát basztatja, ami neki a jobbik eset, mert ha engem basztatna, a fejéhez vágnám mind a húsz infótételt, meg azt a nyolc égőt, amit három hónapja be kellett volna üzemelni a folyosón. Szar most egyedül itthon lenni, főleg, hogy egy hónapja szinte el se váltam Balázstól egy napra sem, most meg ilyen totál halálhangulatban kell itthon agyleszívó tételeket tanulnom...
Úgyhogy holnap megyek is be, lesz egy angolóránk, meg szeretnék vezetni is, ha lehet...
Szerdán pedig kiderülnek az érettségik eredményei.
Viszonylag jól viseltem, igaz, hogy a négy nap minden délutánja alvással kezdődött, egyszerűen kimerültem már addigra, és olyan hideg volt, hogy alig akartam kimászni a takaró alól. Amúgy nem izgultam egyáltalán, bár ez annak is köszönhető, hogy Balázzsal voltam végig. Következő héten volt az infó gyakorlati, amire túl későn kezdtem el készülni, szóval három borzasztóan agyzsibbasztó napom volt, amíg akaratlanul ültem a gép előtt. De így utólag megérte, jobban teljesítettem, mint a többiek, legalábbis az elmondásuk szerint.
Volt egy pár nap, amit pihenéssel töltöttünk, volt egy kisebb összeveszésünk, de amúgy semmi komoly, túl sok minden szakadt a nyakamba, elkezdtem vezetni, és minden közbejött, az oktató gerincsérvet kapott, én meg úgy voltam vele, hogy júliusig mindenképpen be kell fejeznem, ha menni akarok Pestre dolgozni. Ott közben kiderült, hogy az étterembe csak Balázs mehet, nekem nincs hely. A következő megoldás a Balaton volt, tudtuk, hogy ott mindketten tudnánk dolgozni, csak a személyzet nem az igazi.
Mindeközben nekem alkalmassági vizsgám volt szerdán.
Még előtte találkoztunk Danival, aki hazajött Dániából. Ő persze bulizni akart, nekem semmi erőm nem volt hozzá. Első nap nem is ittam semmit, a társasághoz alapból furán állok, nem mindig tudok feloldódni, sokszor csak csendben ülök. Segített volna az alkohol, de egyszerűen nem bírtam inni a feszültségtől.
Másnap (szombaton) Daniék kertjében jöttünk össze újra, az egykori zenekartagok-és barátnőik, meg Peti, húst sütöttünk, én benyakaltam egy fél üveg pezsgőt, aztán azt hittem, ki is hányom, nekem tényleg nem kellett az alkohol... de aztán nem lett semmi baj, inkább csak néztem, hogy milyen intenzitással vedelnek a többiek, nevettem velük és rajtuk, az végülis jó volt... aztán szóba jött a zene.
Vendel kivált a másik zenekarból, és szívesen újrakezdené a fiúkkal. Daninak van ideje, Pisti is benne lenne... és akkor mondta Balázs, hogy mégse olyan jó ötlet rögtön elhúzni innen a picsába, az utolsó nyarunkon. Egy kicsit wonderlandesen éreztem magam, "velem ki fog akkor énekelni" gondolatok jártak a fejemben, teljesen tanácstalan voltam, de igazából egyre inkább rájöttem, hogy megkönnyebbültem. Nem kell izgulni a munka miatt, a vezetés miatt, ha a júliust itthon töltjük. Hogy az augusztussal mi lesz, az még nyitott kérdés. A gyors döntések híve vagyok, így ezt még ott éjszaka eldöntöttem - maradok.
Kedden felmentünk Pestre, találkoztunk Lucáékkal, voltunk kint a szigeten, aztán másnap sikeresen teljesítettem az alkalmasságit. (Életemben nem csináltam még kézenállást, most sikerült.)
Másnap Balázs bement próbanapra az étterembe, és megállapította, hogy nagyon pörgős, de ha akarna, mehetne. Ennek ellenére ő is maradni szeretne.
Itthon a dolgok egyre rosszabbak... apámra a múltkor is megharagudtam, most anyát basztatja, ami neki a jobbik eset, mert ha engem basztatna, a fejéhez vágnám mind a húsz infótételt, meg azt a nyolc égőt, amit három hónapja be kellett volna üzemelni a folyosón. Szar most egyedül itthon lenni, főleg, hogy egy hónapja szinte el se váltam Balázstól egy napra sem, most meg ilyen totál halálhangulatban kell itthon agyleszívó tételeket tanulnom...
Úgyhogy holnap megyek is be, lesz egy angolóránk, meg szeretnék vezetni is, ha lehet...
Szerdán pedig kiderülnek az érettségik eredményei.
2014. május 20., kedd
2014. május 19., hétfő
box of darkness
volt idő, amikor hittem benne, hogy az igazán jó dolgok tökéletesek. kislányként tudtam, hogy van előttem egy út, hogy egyszer megállapodok majd valaki mellett, aki tökéletes. aki az igazi.
minden csalódásból fel tudtam állni, az elsőnél rájöttem, hogy lehetsz bármennyire szép, kedves, szeretnivaló... ez semmit nem ér, ha annak a valakinek más kell. vissza fog menni hozzá, még ha undok is, még ha mániákus is... a csudába, még akkor is, ha netán sorozatgyilkos.
a szokások miatt. talán az együttlét teszi. vele más, más a tekintete, az ölelése, az illata. más hibái vannak. a hibák is hiányozhatnak.
később csak azt tudtam, hogy én lehetek a legtöbb, és mégis kevés vagyok. adhatok bármennyit, kevés leszek, vagy csak inkompatibilis. nem tudod irányítani a másik ember agyát, a másik ember szívét. persze, van, hogy megszerzel magadnak valakit - aztán rájössz, hogy ez nem az igazi. te szerezted meg. te csináltad.
de ki az igazán fontos?
ő.
volt idő, amikor azt hittem, egy emberrel fogom leélni az egész életem, hogy olyan leszek, mint anyám, és megállapodok az elsőnél, odaadom a szüzességem annak az embernek, aki a legméltóbb rá... mint a mesékben.
de nem ilyennek születtem, és... a faszt. senki sem született ilyennek. ez a kor elmúlt, más világban élünk. abban a világban, ahol a próbákat ki kell állni - de te is próbálkozhatsz. ezer meg ezer ember él körülötted, és szabadon kezdhetsz akármelyikkel. hogy a végén megtaláld azt, akit keresel.
fel kell ébrednünk a tündérmesékből...
volt idő, amikor azt hittem, képes vagyok több embert boldoggá tenni egyszerre. de hamar rájöttem, hogy az én boldogságom felemésztődik, és menekülni akartam a helyzetből.
nem bírtam az egyedüllétet. soha. mármint, olyan értelemben igen, hogy folyton egyedül voltam, és még élek. a kapcsolatok a legfontosabb dolgok az életemben, és szeretetet eddig még csak párkapcsolatban kaptam igazán - tehát a párkapcsolatokban találtam arra, ami egész életemben hiányzott.
és mi hiányzott még?
a hit. a biztonságérzet. a törődés.
és a nyugalom.
maximalista vagyok. önmagammal, és sajnos másokkal is. azt akarom, hogy minden tökéletes legyen, és mégsem - mert mit jelent a tökéletesség? egy szerető férj, aki nem iszik, nem veszekszik, mindig kedves, jól bánik a gyerekekkel...
nem. a tökéletesség azt jelenti, hogy jó valami. nagyon jó. igazán jó. hibákkal együtt jó.
a hibáktól való félelem felemésztett. éveken keresztül emésztett. vágytam valamire, ami nyugalmat ad. ahol nem kell félnem attól, hogy valamit rosszul csinálok. senki nem közvetíti felém, hogy ezt kellene éreznem. tudom, hogy mindkettőnknek vannak hibái, és ezekből a hibákból adódnak konfliktusok. amiket ésszel kell megoldani.
amikor rájöttem, hogy rossz a szituáció, kiléptem belőle. mindig én voltam az, aki elment. lehetett ez barátság, vagy más egyéb. az emberek nem értették, és megharagudtak rám... de tudtam, hogy jobb lesz nekik nélkülem. azért, mert a közös pontokból adódó konfliktusok megoldásához ők is kellettek volna, de vagy nem ismerték fel a helyzetet, vagy nem tudták megoldani a konfliktust. Luca elment, tessék, most feladtam a leckét. aztán lehet, hogy nem beszéltek velem többé... de én a háttérből mindig figyeltem őket. hogy vannak, kivel vannak, mit csinálnak... boldogok lettek. új utakra tértek.
soha nem voltam angyal. szerettem a társaságot, szerettem bulizni, szerettem kicsit berúgni is, csak hogy érezzem, hogy felszabadulok. aztán ez megtört, mert a szerelmet választottam helyette. hülye voltam, azt hittem, elfojthatom magamban azt, aki vagyok. de a szerelem ereje a konfliktusokkal ellentétesen csökkent, és rájöttem, hogy ez vagyok én... hogy is lehetnék más?
csinálhattam volna akármit. bármit. kimaradni éjszakákra, fiútól fiúhoz járni, vagy lányhoz. nem vették volna észre. szabad voltam. vagyok.
kell a férfi. még akkor is, ha sebzett vagyok. ha nem tudok felejteni. amikor elmúlt az első szerelem, és két hétre rá jött az újabb, voltak éjszakák, amikor álmatlanul sirattam a régit. nem felejtek.
apám soha nem volt igazán. mindig más-más emberek vették át a szerepét, akik ittak, vázákat dobáltak, elmentek, meghaltak. anyám végig ugyanazzal a férfivel élt, él most is, aki az apám... lehet, hogy én nem voltam soha igazán a lánya.
nem voltam biztonságban.
ezért vagyok néha olyan, mint egy kislány, mert sohasem lehettem, és az apakomplexusommal keverve muszáj, egyszerűen kell valaki mellém. valaki, akiben megbízok, akit szeretek.
ez nem jelenti azt, hogy sekélyes vagyok. legalábbis szerintem. mindenkinek más igényei vannak.
ja, és ha egyedül vagyok
ha sokáig egyedül vagyok
akkor megölöm magam. rövid úton, vagy hosszún, de tudom, hogy így lenne.
2014. április 29., kedd
szakadt darabok
- Hol vagy?
- Sétálok.
- DE HOL?
- Fogalmam sincs.
*
még sosem láttam senkit így zokogni
csak magamat
még sosem láttam senkit így félni
csak magamat
nem tudtuk abbahagyni
de a többire nem is emlékszem
sokk.
aztán kezdődött ugyanúgy
vörös, kisírt szemekkel ébredve
de megerősödve
sosem hagyunk függőben problémát
még akkor sem
ha a beszélgetés közepén úgy érzem,
meghaltam
számtalanszor érzem ezt
mindig fáj
és mindig nagyon rossz
de utána túlteszem magam rajta
mert tudom, hogy szeret, és ez az egész csak
a fejlődés része,
a gyógyulásé.
meg kell kapnom ezeket a dolgokat
hallanom kell,
kell, hogy valaki kimondja
hogy gyengén viselkedem
és gyáván
néha túl messzire megyünk
és amikor már nem kapok levegőt és az összes testrészem remeg
akkor vége van
aztán ott ülünk a kazánnál
piros arccal és puffadt szemekkel
és olyan üres vagyok, mint egy
kifosztott sír
és megkönnyebbülten lélegzünk fel
mert megint túljutottunk egy akadályon
aztán kell egy fél nap
hogy visszatérjen belém az élet.
vagy néha elég egy ölelés.
*
és van valami, amit elhagyok most
mint a kisbabák a cumisüveget
szép emlék
de a rágónak kiment az íze
szeretem a rágót
de kiment az íze.
elmegyek.
*
és anya azt mondta, hogy a probléma az agyamban van. és hogy ez elég gáz. de jófej volt. mint egy doktornő.
elmondtam neki mindent.
- Sétálok.
- DE HOL?
- Fogalmam sincs.
*
még sosem láttam senkit így zokogni
csak magamat
még sosem láttam senkit így félni
csak magamat
nem tudtuk abbahagyni
de a többire nem is emlékszem
sokk.
aztán kezdődött ugyanúgy
vörös, kisírt szemekkel ébredve
de megerősödve
sosem hagyunk függőben problémát
még akkor sem
ha a beszélgetés közepén úgy érzem,
meghaltam
számtalanszor érzem ezt
mindig fáj
és mindig nagyon rossz
de utána túlteszem magam rajta
mert tudom, hogy szeret, és ez az egész csak
a fejlődés része,
a gyógyulásé.
meg kell kapnom ezeket a dolgokat
hallanom kell,
kell, hogy valaki kimondja
hogy gyengén viselkedem
és gyáván
néha túl messzire megyünk
és amikor már nem kapok levegőt és az összes testrészem remeg
akkor vége van
aztán ott ülünk a kazánnál
piros arccal és puffadt szemekkel
és olyan üres vagyok, mint egy
kifosztott sír
és megkönnyebbülten lélegzünk fel
mert megint túljutottunk egy akadályon
aztán kell egy fél nap
hogy visszatérjen belém az élet.
vagy néha elég egy ölelés.
*
és van valami, amit elhagyok most
mint a kisbabák a cumisüveget
szép emlék
de a rágónak kiment az íze
szeretem a rágót
de kiment az íze.
elmegyek.
*
és anya azt mondta, hogy a probléma az agyamban van. és hogy ez elég gáz. de jófej volt. mint egy doktornő.
elmondtam neki mindent.
2014. április 20., vasárnap
utak
van, hogy egyszer csak elindulunk egy úton. anélkül, hogy tudnánk róla, anélkül, hogy éreznénk. ekkor még párhuzamosan futó, fontosabbnak hitt utakra koncentrálunk, kétségbeesve próbáljuk követni vagy taposni az ösvényt magunk előtt.
és közben, talán tudat alatt megjelenik bennünk a másik út, a másik végállomás gondolata, lehetősége...
és végül nem kerülhetjük el azt. szembesülnünk kell vele. ez néha rossz, néha jó.
az én esetemben... nagyon is jó.
annyi mindent akartam írni... de sajnos nem lehet. nem tehetem. egyszerűen... túl sok. ez már túl bonyolult. ez már nem egy ötven soros tündérmese.
tudom, hogy vannak dolgok, amiket nem változtathatok meg. tudom, hogy vannak jellemek, akiken nem lehet segíteni, és feladtam azt, hogy olyan célért küzdjek, ahol a végeredmény nem ér annyit, mint a harcba fektetett erő.
tudod, az ember küzdelem nélkül napról napra kevesebb. úgy születsz, hogy tele vagy energiával, életerővel, vággyal. valami azonban végig ellened dolgozik. cirka hatvan év kell, hogy a testedet tönkretegye, így jutsz el szép lassan a halálig. ha szerencsés vagy. ha nem, utat talál a lelkedhez, és azt már jóval könnyebben támadja. ki tudja, miért van ez. talán azért, mert a testedre ösztönösen vigyázol. ami belül van, arról nem mindig tudsz. a lelkedet nem láthatod a saját szemeiddel.
ahogy idősebb leszel, egyre több veszteség ér. először nem veszed észre, de egyre inkább tudatosul benned, hogy a show erről szól. elveszíted a kedvenc kutyádat, aztán a nagyszüleidet, és ezek mind kitépnek belőled egy-egy darabot, anélkül, hogy rájönnél: napról napra elfogysz.
aztán jön a szerelem, az első, amikor még mindent odaadnál, majd a többi, míg végül arra döbbensz rá, hogy adnál te, de nincs mit adni. a hegek, a lyukak a lelkeden hatalmas űrt alkotnak, melyen keresztül lassan kifolyik belőled az élet, és úgy érzed, semmissé váltál, úgy érzed, hibát hibára halmozol, úgy érzed, nem érzel többé semmit, hogy már semmi nem az igazi...
és akkor jön a titkos út. az út, amit valójában mindig is követtél. az út, amit neked szántak, amin könnyűszerrel, küzdelem nélkül tudtál haladni, miközben mindenhová kétségbeesetten próbáltál beilleszkedni, tartozni, sikertelenül.
rá kell jönnöd, hogy van egy utad. és lehet ez az út egy város, egy iskola, akármi... egy ember.
ez a te utad.
ahol magabiztosan mozogsz - hiszen végig követted, és már tudod, mi vár rád. ismered.
ahol otthon érzed magad, ahol átölel a biztonság, ahol tudod, hogy a kezedben tartod a sorsod.
ahol érzed, hogy te vagy a legerősebb, hogy az akaratoddal mindent legyőzhetsz. hogy bármire képes vagy.
ahol sírni tudnál a boldogságtól...
sokan nem látják az utat, és vannak, akik letérnek az útról - ők azok, akik új terveket szőnek, s nem kizárt, hogy a keserves munkájuk gyümölcse fogja nekik meghozni ugyanezt a boldogságot. de akkor is van egy biztos pont, ahová mindig visszatérhetnek, ha úgy érzik, elbizonytalanodtak.
le akartam festeni a szemét emlékezetből. nem ment. de talán a középső...
és közben, talán tudat alatt megjelenik bennünk a másik út, a másik végállomás gondolata, lehetősége...
és végül nem kerülhetjük el azt. szembesülnünk kell vele. ez néha rossz, néha jó.
az én esetemben... nagyon is jó.
annyi mindent akartam írni... de sajnos nem lehet. nem tehetem. egyszerűen... túl sok. ez már túl bonyolult. ez már nem egy ötven soros tündérmese.
tudom, hogy vannak dolgok, amiket nem változtathatok meg. tudom, hogy vannak jellemek, akiken nem lehet segíteni, és feladtam azt, hogy olyan célért küzdjek, ahol a végeredmény nem ér annyit, mint a harcba fektetett erő.
tudod, az ember küzdelem nélkül napról napra kevesebb. úgy születsz, hogy tele vagy energiával, életerővel, vággyal. valami azonban végig ellened dolgozik. cirka hatvan év kell, hogy a testedet tönkretegye, így jutsz el szép lassan a halálig. ha szerencsés vagy. ha nem, utat talál a lelkedhez, és azt már jóval könnyebben támadja. ki tudja, miért van ez. talán azért, mert a testedre ösztönösen vigyázol. ami belül van, arról nem mindig tudsz. a lelkedet nem láthatod a saját szemeiddel.
ahogy idősebb leszel, egyre több veszteség ér. először nem veszed észre, de egyre inkább tudatosul benned, hogy a show erről szól. elveszíted a kedvenc kutyádat, aztán a nagyszüleidet, és ezek mind kitépnek belőled egy-egy darabot, anélkül, hogy rájönnél: napról napra elfogysz.
aztán jön a szerelem, az első, amikor még mindent odaadnál, majd a többi, míg végül arra döbbensz rá, hogy adnál te, de nincs mit adni. a hegek, a lyukak a lelkeden hatalmas űrt alkotnak, melyen keresztül lassan kifolyik belőled az élet, és úgy érzed, semmissé váltál, úgy érzed, hibát hibára halmozol, úgy érzed, nem érzel többé semmit, hogy már semmi nem az igazi...
és akkor jön a titkos út. az út, amit valójában mindig is követtél. az út, amit neked szántak, amin könnyűszerrel, küzdelem nélkül tudtál haladni, miközben mindenhová kétségbeesetten próbáltál beilleszkedni, tartozni, sikertelenül.
rá kell jönnöd, hogy van egy utad. és lehet ez az út egy város, egy iskola, akármi... egy ember.
ez a te utad.
ahol magabiztosan mozogsz - hiszen végig követted, és már tudod, mi vár rád. ismered.
ahol otthon érzed magad, ahol átölel a biztonság, ahol tudod, hogy a kezedben tartod a sorsod.
ahol érzed, hogy te vagy a legerősebb, hogy az akaratoddal mindent legyőzhetsz. hogy bármire képes vagy.
ahol sírni tudnál a boldogságtól...
sokan nem látják az utat, és vannak, akik letérnek az útról - ők azok, akik új terveket szőnek, s nem kizárt, hogy a keserves munkájuk gyümölcse fogja nekik meghozni ugyanezt a boldogságot. de akkor is van egy biztos pont, ahová mindig visszatérhetnek, ha úgy érzik, elbizonytalanodtak.
le akartam festeni a szemét emlékezetből. nem ment. de talán a középső...
2014. április 15., kedd
ha már anya elfoglalta a zuhanyzót, írok valami értelmeset is...
- holnap matek kisérettségi, kurvára felidegesített
- álmos vagyok
- balfasz vagyok, mert az ablakban cigiztem, befelé szállt a füst, befújtam parfümmel és most megfulladok a saját szobámban
- megzenésítünk még egy verset
- VOLT helyett inkább gitártáborba akarok menni
- nem lesz meg a 40 pontom
- kitagadtam apámat
- Pattinak van barátja
- Pattinak van barátja
- holnapután megyek pestre
- Pattinak van barátja
- szeretem Balázst
jóéjszakát
ja, és
VÉGE VAN
annyira szerette volna elhinni, hogy vége van
minden egyes alkalommal, amikor jó volt
de mindig csak annyit mondtam: jó lesz, most jó lesz
és ő elhitte
de azt mondta, hogy már nem tud hinni
kiderültek dolgok
könnyfakasztó dolgok
vége van
azt mondtam, vége van
és vége is van.
és akárhányszor rágondolnék újra
átveszi a gondolatok kuszaságának sötét kis helyét az a két szó,
hogy
vége van.
minden egyes alkalommal, amikor jó volt
de mindig csak annyit mondtam: jó lesz, most jó lesz
és ő elhitte
de azt mondta, hogy már nem tud hinni
kiderültek dolgok
könnyfakasztó dolgok
vége van
azt mondtam, vége van
és vége is van.
és akárhányszor rágondolnék újra
átveszi a gondolatok kuszaságának sötét kis helyét az a két szó,
hogy
vége van.
2014. április 8., kedd
- ha nekünk gyerekünk lesz, az olyan hülye lesz... de csak ha a te tulajdonságaidat örökli
- azt hittem, de csak ha tőlem lesz...
- hogy lehetne a MI gyerekünk, ha nem tőled van?!
- hát van ott postás...
- na jó, de az a postásé, meg a tiéd...vagyis az enyém, na
- na azt megnézném, hogy nekem lenne gyerekem a postástól... nem hordanám ki... kihordaná a postás, úgyis az a feladata
5 perc tömény röhögés
- azt hittem, de csak ha tőlem lesz...
- hogy lehetne a MI gyerekünk, ha nem tőled van?!
- hát van ott postás...
- na jó, de az a postásé, meg a tiéd...vagyis az enyém, na
- na azt megnézném, hogy nekem lenne gyerekem a postástól... nem hordanám ki... kihordaná a postás, úgyis az a feladata
5 perc tömény röhögés
2014. április 7., hétfő
2014. április 2., szerda
ooooh heaven knows
we belong way down below
mondj egy kigyúrt költőt
Body Endre
ma fény derült rá, hogy igenis beférek a fürdőszobaablakon
pici vagyok
sokat gondolkoztam azon
hogy milyen rossz lenne ha nagyon kövér lennék
és az ajtókon nehezen férnék be
de most, hogy be kellett másznom a fürdőszobaablakon
ezen
kétszer beszorultam mondjuk
nem ajánlom senkinek
de most már nem aggódom a súlyom miatt
holnap sports day
we belong way down below
mondj egy kigyúrt költőt
Body Endre
ma fény derült rá, hogy igenis beférek a fürdőszobaablakon
pici vagyok
sokat gondolkoztam azon
hogy milyen rossz lenne ha nagyon kövér lennék
és az ajtókon nehezen férnék be
de most, hogy be kellett másznom a fürdőszobaablakon
ezen
kétszer beszorultam mondjuk
nem ajánlom senkinek
de most már nem aggódom a súlyom miatt
holnap sports day
2014. március 30., vasárnap
nem gyújtottam fel semmit
megint nem tudom, mit kéne írnom
aludni akarok
vagyis előtte buffyt nézni
olyan jól el tudok veszni benne
csak kevés a szexjelenet
a jared leto miért néz ki úgy mint Jézus
nagyon sok tortát ettem
vannak ötleteim
holnap hétfő
de olyan "mindegy" érzésem van
ma kiszedtem a színt a hajamból
van benne két vörösesbarna tincs
fogalmam sincs hogy sikerült
de jövő héten le akarom szedni all the black
és akkor megint lehet ilyen...ilyen....seszínű
mondjuk itt pont szőke
na megyek zuhanyozni
megint nem tudom, mit kéne írnom
aludni akarok
vagyis előtte buffyt nézni
olyan jól el tudok veszni benne
csak kevés a szexjelenet
a jared leto miért néz ki úgy mint Jézus
nagyon sok tortát ettem
vannak ötleteim
holnap hétfő
de olyan "mindegy" érzésem van
ma kiszedtem a színt a hajamból
van benne két vörösesbarna tincs
fogalmam sincs hogy sikerült
de jövő héten le akarom szedni all the black
és akkor megint lehet ilyen...ilyen....seszínű
mondjuk itt pont szőke
na megyek zuhanyozni
2014. március 29., szombat
unatkozom
gyere gyújtsunk fel valamit
papírdarabokat
aztán dobáljuk a kukába
előbb utóbb lángra kap
unatkozom
aludnom kéne
csak lefeküdni és hagyni hogy megszűnjön a világ
az egész világ
átaludni a vasárnapot is
unatkozom
üss meg
unatkozom
gondolkozom
gyere szökjünk el
rúgjunk be és aludjunk el egy padon
valahol az isten háta mögött
ahol senki se talál meg
gyere gyújtsunk fel valamit
papírdarabokat
aztán dobáljuk a kukába
előbb utóbb lángra kap
unatkozom
aludnom kéne
csak lefeküdni és hagyni hogy megszűnjön a világ
az egész világ
átaludni a vasárnapot is
unatkozom
üss meg
unatkozom
gondolkozom
gyere szökjünk el
rúgjunk be és aludjunk el egy padon
valahol az isten háta mögött
ahol senki se talál meg
-szépek a csillagok
-menj haza.
-itthon vagyok. kint ülök az udvaron.
-mi van rajtad?
-pizsama...
-menj be. most.
-nem akarok. jó itt.
*
-mit csináljak?
-csak hallgass meg... aztán mondj valami okosat.
*
-tudod ez olyan, mintha lenne egy asztal, amibe mindig belerúgsz. egy idő után már észre sem veszed. én is mindig belerúgok ebbe az asztalba, és már tökre megszoktam. csak most rám esett egy kibaszott zongora.
-bújj ki alóla.
-hívtam egy zenészt. épp vele beszélek.
-a zenész nem biztos, hogy elég erős, hogy felemelje a zongorát.
-de legalább játszik rajta
*
-nem mondom azt, hogy tegyél úgy, mintha semmi nem történt volna...
-úgy fogok tenni, ismersz
-tudom...
*
-és milyen a könyvem?
-hát... mennyire valóságos, és mennyire kitalált?
-mixelve.
-gondoltam.
-önző egy dolog, de valakinek csak jó lesz...
*
-menj haza.
-itthon vagyok. kint ülök az udvaron.
-mi van rajtad?
-pizsama...
-menj be. most.
-nem akarok. jó itt.
*
-mit csináljak?
-csak hallgass meg... aztán mondj valami okosat.
*
-tudod ez olyan, mintha lenne egy asztal, amibe mindig belerúgsz. egy idő után már észre sem veszed. én is mindig belerúgok ebbe az asztalba, és már tökre megszoktam. csak most rám esett egy kibaszott zongora.
-bújj ki alóla.
-hívtam egy zenészt. épp vele beszélek.
-a zenész nem biztos, hogy elég erős, hogy felemelje a zongorát.
-de legalább játszik rajta
*
-nem mondom azt, hogy tegyél úgy, mintha semmi nem történt volna...
-úgy fogok tenni, ismersz
-tudom...
*
-és milyen a könyvem?
-hát... mennyire valóságos, és mennyire kitalált?
-mixelve.
-gondoltam.
-önző egy dolog, de valakinek csak jó lesz...
*
2014. március 28., péntek
vannak dolgok, melyek sohasem változnak
még ha el is hiszed
elhittem
mindig nagyon bénának éreztem magam
mindenben
egyrészt azért, mert azt mondták
másrészt, mert az voltam
de tényleg úgy érzem, fejlődtem röpiben
én voltam a csapatkapitánya az osztály csapatának
ritkán rontok
elmentem anyáék csapatába
másfél év kihagyással
akkor még szar voltam és nem akartam elrontani a játékukat
és ma éreztem, hogy jól játszok
annyira jól éreztem magam
végig mosolyogtam
néha kihagytam, de az mindenkivel megesik
és amikor vége lett, és mentünk hazafelé
csak annyit kérdeztem: na, fejlődtem?
Patti rávágta, hogy "ja, tökre"
de anya csak annyit mondott: hát...
nincs dicséret
rohadtul nincs dicséret
sőt, nincs semmi
tények sincsenek
miért csinálom
akkor már feleslegesnek éreztem
teljesen feleslegesnek
mintha semmit nem jelentett volna
az én sikerem, igen
de mit érek vele
ha őt nem érdekli
csak el akarok menni innen
legszívesebben sose jönnék vissza
nem tudtam bizonyítani soha
és belefáradtam a próbálkozásokba
de legalább a mosogatógépet kipakoltam
még ha el is hiszed
elhittem
mindig nagyon bénának éreztem magam
mindenben
egyrészt azért, mert azt mondták
másrészt, mert az voltam
de tényleg úgy érzem, fejlődtem röpiben
én voltam a csapatkapitánya az osztály csapatának
ritkán rontok
elmentem anyáék csapatába
másfél év kihagyással
akkor még szar voltam és nem akartam elrontani a játékukat
és ma éreztem, hogy jól játszok
annyira jól éreztem magam
végig mosolyogtam
néha kihagytam, de az mindenkivel megesik
és amikor vége lett, és mentünk hazafelé
csak annyit kérdeztem: na, fejlődtem?
Patti rávágta, hogy "ja, tökre"
de anya csak annyit mondott: hát...
nincs dicséret
rohadtul nincs dicséret
sőt, nincs semmi
tények sincsenek
miért csinálom
akkor már feleslegesnek éreztem
teljesen feleslegesnek
mintha semmit nem jelentett volna
az én sikerem, igen
de mit érek vele
ha őt nem érdekli
csak el akarok menni innen
legszívesebben sose jönnék vissza
nem tudtam bizonyítani soha
és belefáradtam a próbálkozásokba
de legalább a mosogatógépet kipakoltam
2014. március 27., csütörtök
naszóval
végre egy hétvége, amit itthon töltök, azt nem mondom, hogy nyugodtan, mert tesómnak szülinapja van, és lesz tortasütés, meg vendégek, meg minden, dee viszonylag lesz időm.
jövő héten megyek futni, addigra össze kell szednem magam, most kitaláltam, hogy holnap reggel igenis felkelek fél 6-kor, és kimegyek futni, aztán ezzel a pénteki edzés letudva, szombaton este megyek, vasárnap pedig lehet, hogy megint reggel, még nem tudom... de nem akarom egy nap sem kihagyni, ezért, ha tudom, hogy hétre érek haza, akkor reggelre időzítem az edzést
most pedig egy pihentető edzést fogok csinálni a drága kedves bal lábamnak, ami egész nap különböző pontokon fáj
2014. március 25., kedd
*
mielőtt idekattintottam ebbe a fehér téglalapba, annyira tudtam, hogy mit akarok írni
de most már fogggggalmam nincs.
ideadta a pulcsiját... megint nem öltöztem fel rendesen
a kedvenc pulcsija
azt mondta, cuki vagyok benne, és megölelt
elkísért egy darabon, és arról beszélgettünk, hogy nekünk közös zoknijaink lesznek
feketék
mert mind a ketten a fekete zoknikat szeretjük
és abból veszünk pár tucatnyit
(furcsa terveink vannak így érettségi előtt)
aztán itthon nagyi észrevette, hogy lyukas a pulcsi
megvarrtam
egész szépen megvarrtam
jó illata van
*megszagolja*
igen, tényleg
azt hiszem, ebben fogok aludni
de most már fogggggalmam nincs.
ideadta a pulcsiját... megint nem öltöztem fel rendesen
a kedvenc pulcsija
azt mondta, cuki vagyok benne, és megölelt
elkísért egy darabon, és arról beszélgettünk, hogy nekünk közös zoknijaink lesznek
feketék
mert mind a ketten a fekete zoknikat szeretjük
és abból veszünk pár tucatnyit
(furcsa terveink vannak így érettségi előtt)
aztán itthon nagyi észrevette, hogy lyukas a pulcsi
megvarrtam
egész szépen megvarrtam
jó illata van
*megszagolja*
igen, tényleg
azt hiszem, ebben fogok aludni
2014. március 24., hétfő
-
úgy érzem, összegezni kéne a dolgokat, mintha írnom kéne, csak nem is tudom...
szóval ugye volt a csütörtök, amikor anyáék olyan szinten felidegesítettek, hogy földhöz vágtam a késeket, aztán bejöttem a szobámba, és elborult az agyam... már csak arra emlékszem, hogy tiszta vér a pizsamám alja, a kezemről is sikeresen leégettem a bőrt, úgy néz ki, mintha valaki elég szépen beleoltott volna egy-két csikket...
furcsa azt érezni, hogy amikor itthon rendbe jönnek a dolgok, akkor máshol romlanak el. aznap este megfogadtam, hogy feladom, hogy mostantól nem próbálok olyan kényszeredetten megfelelni nekik. kicsempésztem anya fiókjából a wonderlandet, keseregtem,hogy nem tudtam olyat írni, amit a 2. fejezetnél tovább tudott volna olvasni... sírtam a könyvem felett, és arra gondoltam, hogy nem kell tudniuk. követtek el hibákat, de talán én voltam túlságosan más, talán tesómék különbek lesznek, talánok sokasága játszott a fejemben. aztán másnap megkérdezte, hogy én vittem-e el az "izémet". és mondtam, hogy igen, kell Pattinak, de igazából még most is itt van valahol a szobámban.
a péntek hazugság volt, a világnak való mosolygós hazudás, étlen-szomjan hazudás, Balázzsal csak ültünk az ágyon, és egymás ellen süllyedtünk, a problémák gyakorlatilag ugyanazok, megrekedtünk a gyermekkor és a felnőttkor küszöbén, és ők, a szülők, nem tudják, mit tudunk mi, és mit kellene még nekik tudniuk.
aztán mondtam, hogy most dönthetünk: vagy süllyedünk tovább, és kitart a rossz hangulat isten tudja meddig , vagy rájövünk, hogy az egészen nem segíthet ez az állapot, hogy cselekednünk kell, vagy nem cselekednünk, de nem segít semmit, ha csak agyalunk rajta.
és az utóbbi történt, végül csak feküdtünk, és mosolyogtunk, és arról beszélgettünk, hogy milyen hülyén néznének ki a szüleink nagyszülőkként, és azt mondta, hogy ha egy évet kibírunk úgy, hogy összeköltözünk, akkor megkéri a kezem. és nevettem.
nehezen hiszek az ilyenekben. de akkor olyan jó volt elhinni...
nem tudok mást tenni, elhiszem. mert ez boldoggá tesz, aztán lehet koppanok, de kit érdekel... nem lehet nem koppanni.
szombaton koncerten voltunk... akkor látta meg anya a hegeimet, amikor öltözködtem... hatszor öltöztem át... lyukacsos fekete harisnyában voltam... és bakancsban... és Balázs azt mondta, hogy mindig így kell öltöznöm koncertre... ha már suliba túl sok lenne :'D
aztán berúgtam, csuklottam, énekeltünk, tomboltunk, táncoltunk, hazamentünk, képszakadás...
másnap tényleg másnap volt, kevés vizet ittam. aludtam egy csomót, tanultunk, valami érdekes ösztön által beletettem a fogkefémet a hamutartóba... :D
de most már itthon leszek. ez az egyetlen hely, ahol muszáj elviselniük, ahol még ha a terhére is vagyok valakinek, nem mondhatja azt, hogy szevasz. ide tartozom, asszem.
szóval ennyi volt a hétvége...
szóval ugye volt a csütörtök, amikor anyáék olyan szinten felidegesítettek, hogy földhöz vágtam a késeket, aztán bejöttem a szobámba, és elborult az agyam... már csak arra emlékszem, hogy tiszta vér a pizsamám alja, a kezemről is sikeresen leégettem a bőrt, úgy néz ki, mintha valaki elég szépen beleoltott volna egy-két csikket...
furcsa azt érezni, hogy amikor itthon rendbe jönnek a dolgok, akkor máshol romlanak el. aznap este megfogadtam, hogy feladom, hogy mostantól nem próbálok olyan kényszeredetten megfelelni nekik. kicsempésztem anya fiókjából a wonderlandet, keseregtem,hogy nem tudtam olyat írni, amit a 2. fejezetnél tovább tudott volna olvasni... sírtam a könyvem felett, és arra gondoltam, hogy nem kell tudniuk. követtek el hibákat, de talán én voltam túlságosan más, talán tesómék különbek lesznek, talánok sokasága játszott a fejemben. aztán másnap megkérdezte, hogy én vittem-e el az "izémet". és mondtam, hogy igen, kell Pattinak, de igazából még most is itt van valahol a szobámban.
a péntek hazugság volt, a világnak való mosolygós hazudás, étlen-szomjan hazudás, Balázzsal csak ültünk az ágyon, és egymás ellen süllyedtünk, a problémák gyakorlatilag ugyanazok, megrekedtünk a gyermekkor és a felnőttkor küszöbén, és ők, a szülők, nem tudják, mit tudunk mi, és mit kellene még nekik tudniuk.
aztán mondtam, hogy most dönthetünk: vagy süllyedünk tovább, és kitart a rossz hangulat isten tudja meddig , vagy rájövünk, hogy az egészen nem segíthet ez az állapot, hogy cselekednünk kell, vagy nem cselekednünk, de nem segít semmit, ha csak agyalunk rajta.
és az utóbbi történt, végül csak feküdtünk, és mosolyogtunk, és arról beszélgettünk, hogy milyen hülyén néznének ki a szüleink nagyszülőkként, és azt mondta, hogy ha egy évet kibírunk úgy, hogy összeköltözünk, akkor megkéri a kezem. és nevettem.
nehezen hiszek az ilyenekben. de akkor olyan jó volt elhinni...
nem tudok mást tenni, elhiszem. mert ez boldoggá tesz, aztán lehet koppanok, de kit érdekel... nem lehet nem koppanni.
szombaton koncerten voltunk... akkor látta meg anya a hegeimet, amikor öltözködtem... hatszor öltöztem át... lyukacsos fekete harisnyában voltam... és bakancsban... és Balázs azt mondta, hogy mindig így kell öltöznöm koncertre... ha már suliba túl sok lenne :'D
aztán berúgtam, csuklottam, énekeltünk, tomboltunk, táncoltunk, hazamentünk, képszakadás...
másnap tényleg másnap volt, kevés vizet ittam. aludtam egy csomót, tanultunk, valami érdekes ösztön által beletettem a fogkefémet a hamutartóba... :D
de most már itthon leszek. ez az egyetlen hely, ahol muszáj elviselniük, ahol még ha a terhére is vagyok valakinek, nem mondhatja azt, hogy szevasz. ide tartozom, asszem.
szóval ennyi volt a hétvége...
...
csúnya nagyon
nem mutatom meg
anya észrevette
megkérdezte, mi az
mondtam, hogy nem mondom meg
azt mondta, forduljak meg
nem fordultam meg
állt mögöttem, én a szekrény felé fordultam
öt perc csönd, és kiment
ilyen egyszerű
annyi mindent mondanék neki, de már mindegy
akkor elterveztem, hogy vége
én feladtam, én nem akarok változást
nekem jó nyakig a szarban, mert meleg
és úgysem tudok hatni rájuk
én csak csinálom a dolgom
és kirepülök a fészekből
"de te ne engedd a vágyaid
és vedd a szárnyaid"
veszem
-
nem kerestem meg az iskolapszichológust
pedig elég erősen meg akartam ölni magam
túl erősen
nem mutatom meg
anya észrevette
megkérdezte, mi az
mondtam, hogy nem mondom meg
azt mondta, forduljak meg
nem fordultam meg
állt mögöttem, én a szekrény felé fordultam
öt perc csönd, és kiment
ilyen egyszerű
annyi mindent mondanék neki, de már mindegy
akkor elterveztem, hogy vége
én feladtam, én nem akarok változást
nekem jó nyakig a szarban, mert meleg
és úgysem tudok hatni rájuk
én csak csinálom a dolgom
és kirepülök a fészekből
"de te ne engedd a vágyaid
és vedd a szárnyaid"
veszem
-
nem kerestem meg az iskolapszichológust
pedig elég erősen meg akartam ölni magam
túl erősen
2014. március 20., csütörtök
2014. március 19., szerda
boldog
szóval boldog vagyok
ottmaradtam nála tegnap
rájöttem, hogy utálok hazamenni
nem azt utálom kifejezetten, amikor itthon vagyok
hanem amikor az iskolában ülök, egyszerűen elfog egy undor, hogy haza kell mennem
néha egész jó, mint pl. ma
beszélgetünk, poénkodunk
de van, amikor hétvégén nem beszélgetek senkivel
és amikor Balázzsal találkozom, akkor jövök rá, hogy több óra telt el úgy, hogy senkihez sem szóltam
de aztán rájöttem, hogy nem lehet az sem az otthonom
és borzalmas érzés volt rádöbbenni, hogy tulajdonképpen sehova se tartozom
de ő azt mondta, hogy hozzá, és kész
rájöttem, hogy minden család el van baszva valahol
Bencééknek a boldog családi életről kellett írni fogalmazást
Bence annyit írt az a4-es lapra: "Nagyon jó."
én még hozzátettem volna: "lehet"
nem, amúgy tudtam volna írni
mert nem mindig szar
idén sem lesz gyerekünk
megjött
ottmaradtam nála tegnap
rájöttem, hogy utálok hazamenni
nem azt utálom kifejezetten, amikor itthon vagyok
hanem amikor az iskolában ülök, egyszerűen elfog egy undor, hogy haza kell mennem
néha egész jó, mint pl. ma
beszélgetünk, poénkodunk
de van, amikor hétvégén nem beszélgetek senkivel
és amikor Balázzsal találkozom, akkor jövök rá, hogy több óra telt el úgy, hogy senkihez sem szóltam
de aztán rájöttem, hogy nem lehet az sem az otthonom
és borzalmas érzés volt rádöbbenni, hogy tulajdonképpen sehova se tartozom
de ő azt mondta, hogy hozzá, és kész
rájöttem, hogy minden család el van baszva valahol
Bencééknek a boldog családi életről kellett írni fogalmazást
Bence annyit írt az a4-es lapra: "Nagyon jó."
én még hozzátettem volna: "lehet"
nem, amúgy tudtam volna írni
mert nem mindig szar
idén sem lesz gyerekünk
megjött
2014. március 17., hétfő
hétvége
fürdőkád
víz
haj
ő
én
hamutartó
cigaretta
mosoly
párnák
mosoly
mosoly
mosoly
ágy
film
nutellás palacsinta
voltak könnyek is?
talán
igen
de
mosoly
mosoly
"miért van az-"
mosoly
mosoly
"-hogy nem tudlak elengedni"
víz
haj
ő
én
hamutartó
cigaretta
mosoly
párnák
mosoly
mosoly
mosoly
ágy
film
nutellás palacsinta
voltak könnyek is?
talán
igen
de
mosoly
mosoly
"miért van az-"
mosoly
mosoly
"-hogy nem tudlak elengedni"
2014. március 14., péntek
olyan, mintha össze lennénk kötve
fellépés közben ütötte a combjaimon az ütemet
meg Patti seggén
a kis huncut, még jó, hogy nem vagyok féltékeny
tesiórán nagyon ráesett a labda a hüvelykujjamra
nagyon-nagyon
befásliztam
miközben ők kint voltak, végigcsúszott a műfüves pályán
lehorzsolta a térdét
képesek vagyunk egyszerre összetörni magunkat
olyan szinten elment a hangom az énekkaron
hogy tenorban énekeltem a nemzeti dalt
holnap megyek Balázshoz
egész hétvégén ott leszek
meg kéne gyógyulni
torok-ügyileg
fellépés közben ütötte a combjaimon az ütemet
meg Patti seggén
a kis huncut, még jó, hogy nem vagyok féltékeny
tesiórán nagyon ráesett a labda a hüvelykujjamra
nagyon-nagyon
befásliztam
miközben ők kint voltak, végigcsúszott a műfüves pályán
lehorzsolta a térdét
képesek vagyunk egyszerre összetörni magunkat
olyan szinten elment a hangom az énekkaron
hogy tenorban énekeltem a nemzeti dalt
holnap megyek Balázshoz
egész hétvégén ott leszek
meg kéne gyógyulni
torok-ügyileg
2014. március 13., csütörtök
"ha lesz egy gyerekem... banánnak fogom elnevezni."
"én meg körtének."
-
"én is ezt akartam mondani."
"nem is mondtam semmit."
-
"nem vagyok dagi?"
"mi?"
-
"én mindent szeretek benned!"
"az a baj, hogy van is mit szeretni rajtam..."
"hát nem mindenkinek van ennyi foga..."
"túl sok zsír!"
"kend már a kenyeremre, lécci"
-
"de mi van a röplabdapálya szélén?"
"csenge"
-
"na jó, akkor nyáron elutazunk."
"ugyan hova mennénk?"
"én vezetek. elkérem a kocsit. elmegyünk..."
"de hova?"
"Tatabányára!"
"miért pont oda?"
"tatát bányászni."
"én meg körtének."
-
"én is ezt akartam mondani."
"nem is mondtam semmit."
-
"nem vagyok dagi?"
"mi?"
-
"én mindent szeretek benned!"
"az a baj, hogy van is mit szeretni rajtam..."
"hát nem mindenkinek van ennyi foga..."
"túl sok zsír!"
"kend már a kenyeremre, lécci"
-
"de mi van a röplabdapálya szélén?"
"csenge"
-
"na jó, akkor nyáron elutazunk."
"ugyan hova mennénk?"
"én vezetek. elkérem a kocsit. elmegyünk..."
"de hova?"
"Tatabányára!"
"miért pont oda?"
"tatát bányászni."
2014. március 12., szerda
párbeszédek
"te vagy a legjobb dolog az életemben."
"tényleg?"
"tényleg."
"milyen szar lehet akkor a többi..."
-
"miért van gyufa a zsebedben?"
"mert cigiztem."
"minek? elrontod a tüdejedet."
-
"miért álltunk meg?"
"megvárjuk a másik buszt."
"mi?miért?mikor jön?"
"tizenöt perc"
"miért nem öltem meg magam, amikor még nem volt késő..."
-
"én most akkor is iszok egy kakaót, ha megköveztek."
-
"nincs még megzenésítve a dalod?" (anya)
-
"na, például így most minden jó. és ha úgy érzed, elromlik, emlékezz erre a pillanatra."
-
"ez a felejtés ragályos. mikor karmoltál ki?"
-
"ilyenkor olyan fejed van, mint egy kislánynak, aki rosszat csinált, és el akar bújni, de aztán mégis visszajön."
-
"kettőnk közül nem akarsz inkább te gyereket szülni?"
-
"van egy szendvicsem... elszívjuk felesbe?"
-
"nekem tényleg az a legborzasztóbb rémálmom, hogy valami dagadt ember testében ébredek, aki nem tud megmozdulni."
-
"éhes vagyok és agresszív"
"de miért vagy agresszív?"
"MERT ÉHES VAGYOK"
"tényleg?"
"tényleg."
"milyen szar lehet akkor a többi..."
-
"miért van gyufa a zsebedben?"
"mert cigiztem."
"minek? elrontod a tüdejedet."
-
"miért álltunk meg?"
"megvárjuk a másik buszt."
"mi?miért?mikor jön?"
"tizenöt perc"
"miért nem öltem meg magam, amikor még nem volt késő..."
-
"én most akkor is iszok egy kakaót, ha megköveztek."
-
"nincs még megzenésítve a dalod?" (anya)
-
"na, például így most minden jó. és ha úgy érzed, elromlik, emlékezz erre a pillanatra."
-
"ez a felejtés ragályos. mikor karmoltál ki?"
-
"ilyenkor olyan fejed van, mint egy kislánynak, aki rosszat csinált, és el akar bújni, de aztán mégis visszajön."
-
"kettőnk közül nem akarsz inkább te gyereket szülni?"
-
"van egy szendvicsem... elszívjuk felesbe?"
-
"nekem tényleg az a legborzasztóbb rémálmom, hogy valami dagadt ember testében ébredek, aki nem tud megmozdulni."
-
"éhes vagyok és agresszív"
"de miért vagy agresszív?"
"MERT ÉHES VAGYOK"
2014. március 11., kedd
#
amikor elindulok, félek, hogy elmegyek
még magam se tudom, hova tartok
amikor megkérdezi, gyorsan kitalálom
végül nem arra megyünk
három év távlatába nyúlnak vissza az emlékeim
a memóriám
gyilkos
ugyanúgy rezeg a nap a fák között
ugyanaz a stroboszkóp-feeling
alkonystroboszkóp
többre emlékszem
több ilyen estére
volt már hidegebb is
ő meg én, meg néha a többiek
mennyit tudtunk beszélni
akár a semmiről is
kicsit könnyezem
fogja a kezem
leülünk
rágyújt
az ölébe fekszem
"de le ne égesd a hajamat"
valahogy rájövök, hogy el kell engednem
a régi fákat, meg a régi napfényt
az már halott
de mi még itt vagyunk
csak nem akarok hazajönni
elindulok vele többször is, aztán
visszafordulok mindig
még ad egy csókot a buszmegállóban
visszafordulok utoljára is
"féltelek" - mondja homlokát ráncolva
'"mitől?"
"önmagadtól"
még magam se tudom, hova tartok
amikor megkérdezi, gyorsan kitalálom
végül nem arra megyünk
három év távlatába nyúlnak vissza az emlékeim
a memóriám
gyilkos
ugyanúgy rezeg a nap a fák között
ugyanaz a stroboszkóp-feeling
alkonystroboszkóp
többre emlékszem
több ilyen estére
volt már hidegebb is
ő meg én, meg néha a többiek
mennyit tudtunk beszélni
akár a semmiről is
kicsit könnyezem
fogja a kezem
leülünk
rágyújt
az ölébe fekszem
"de le ne égesd a hajamat"
valahogy rájövök, hogy el kell engednem
a régi fákat, meg a régi napfényt
az már halott
de mi még itt vagyunk
csak nem akarok hazajönni
elindulok vele többször is, aztán
visszafordulok mindig
még ad egy csókot a buszmegállóban
visszafordulok utoljára is
"féltelek" - mondja homlokát ráncolva
'"mitől?"
"önmagadtól"
2014. március 10., hétfő
a renee phoenix meg amúgy dalok
boldog vagyok
érettségi
szerintem itt a tavasz, vagy mi
ma több, mint tíz hosszt úsztam háton
rájöttem, hogy nem rettegek a vízben, ha nem ér bele a szám
írtam egy dalt
Balázs felhívott
"szia"
"öööö szívem...EZ KURVAJÓ"
rockzenekar.
rockzenekar.
rockzenekar.
szóval boldog vagyok, ott tartottam
kaptam csokit
bezabáltam
írtam ám verset is
igazából most úgy érzem minden rendben lesz
hasonlítok a Renee Phoenixre
ő az
csak nincs piercingem
jó lenne
de a múltkor lebénázták a terveimet
meg pénzem sincs rá
valamit úgy akartam írni
de szerintem inkább hajat mosok, az jót tesz
2014. március 8., szombat
egy szombat
nagyon kicsi volt az az ágy, alig fértünk el, egészen hozzá kellett bújnom
mondott valamit
már nem emlékszem
felültem, ő nézett, összefontam a karjaimat a térdemen
fájt
lerohantak a gondolatok, "a hadsereg menetel a szívemen át"
mi a baj?
semmi
megragadta a karom
ne gondolkozz
ne hagyd
késő volt
csak annyit tudtam mondani: bántottad Emilyt
és tudta
basszus, tudta
pedig soha nem meséltem róla
senkinek
de neki főleg nem
kérdezett
kivallatott
remegtem
nagyon remegtem
nagyon fájt
azt mondta, pusztítsam el
feloldozott
levetkőztetett, csak a ruhák maradtak rajtam
nem akartam, hogy megöleljen
utáltam magam akkor
de nem engedett el
sírtam
kimentünk cigizni
ki kellett másznunk az ablakon
mezítláb
mínusz 5 fokban
nevettem rajtunk
ahogy sorrendben pakoltuk vissza a virágcserepeket a párkányra
rájöttem, hogy tényleg tizennyolc évesek vagyunk
még ha néha kétszer annyinak is érzem magam
mezítláb szaladt végig a jeges udvaron, hogy kidobja a csikkeket
csínytevések
és akkor nem volt többé kislány bennem
mondott valamit
már nem emlékszem
felültem, ő nézett, összefontam a karjaimat a térdemen
fájt
lerohantak a gondolatok, "a hadsereg menetel a szívemen át"
mi a baj?
semmi
megragadta a karom
ne gondolkozz
ne hagyd
késő volt
csak annyit tudtam mondani: bántottad Emilyt
és tudta
basszus, tudta
pedig soha nem meséltem róla
senkinek
de neki főleg nem
kérdezett
kivallatott
remegtem
nagyon remegtem
nagyon fájt
azt mondta, pusztítsam el
feloldozott
levetkőztetett, csak a ruhák maradtak rajtam
nem akartam, hogy megöleljen
utáltam magam akkor
de nem engedett el
sírtam
kimentünk cigizni
ki kellett másznunk az ablakon
mezítláb
mínusz 5 fokban
nevettem rajtunk
ahogy sorrendben pakoltuk vissza a virágcserepeket a párkányra
rájöttem, hogy tényleg tizennyolc évesek vagyunk
még ha néha kétszer annyinak is érzem magam
mezítláb szaladt végig a jeges udvaron, hogy kidobja a csikkeket
csínytevések
és akkor nem volt többé kislány bennem
2014. március 7., péntek
összegzés, állapot
ma bring me the horizon-t játszottak a suliban... énekelve mentem fel az első emeletre
sapkában járok, mert le van nőve a hajam
ma minden jó volt
nagyon boldog voltam, pörögtem, ettem csokit. Balázs nekem adta a croissantja felét <3
nagyon jót kosaraztunk
Misi megfogta a derekam
még jó, hogy Balázs nem látta... behúzott volna neki
utálják egymást
mondjuk én kedvelem Misit
és nem kelt bennem érdeklődést ha megfog
délután kimentem Pattival meg Fruzsival görkorizni
mindig a szexről beszélgetünk a végére
most is
a temető mellett
röhögve
szörny(ű)ek vagyunk szerintem
de a halottaknak már úgyis mindegy
és ők nem pletykásak
holnap én főzök
hétfőn megyek úszni reggel
szépek a lábaim
sehol egy karcolás
a hasamon lehetne mit javítani
sapkában járok, mert le van nőve a hajam
ma minden jó volt
nagyon boldog voltam, pörögtem, ettem csokit. Balázs nekem adta a croissantja felét <3
nagyon jót kosaraztunk
Misi megfogta a derekam
még jó, hogy Balázs nem látta... behúzott volna neki
utálják egymást
mondjuk én kedvelem Misit
és nem kelt bennem érdeklődést ha megfog
délután kimentem Pattival meg Fruzsival görkorizni
mindig a szexről beszélgetünk a végére
most is
a temető mellett
röhögve
szörny(ű)ek vagyunk szerintem
de a halottaknak már úgyis mindegy
és ők nem pletykásak
holnap én főzök
hétfőn megyek úszni reggel
szépek a lábaim
sehol egy karcolás
a hasamon lehetne mit javítani
2014. március 6., csütörtök
#
sírni kezdek
először csak finoman, aztán rájövök, hogy nem tudom abbahagyni, és itt az idő, hogy kisírjam magam
a szemfestékem szürke részecskéi zavaros tócsákat hagynak a padon, és kicsengetnek
utolsónak maradok a teremben, megpróbál felráncigálni, felállok, nem látok semmit
nyitva van a szemem, de még mindig nem látok semmit, kitámolygok a folyosóra, teszek két lépést, nekidűlök a falnak,
nem kéne itt összeesni
azt hiszem, odajön hozzám, megölel, zokogok a kabátjába, valamit mond, én csak annyit válaszolok, hogy
"menjél cigizni"
elindulok, a kezeimmel a szemeimen, nem akarom, hogy lássák az arcomat
pedig bámulnak
elmegy cigizni
sírok
jönnek a csajok, megkérdezik, mi a baj, ez az a rész, amit a legjobban utálok
elbasztam, csak ezt tudom hajtogatni, elbasztam
lehet azt hiszik, megjátszom magam, de semmi más nem jön a nyelvemre
elbasztam
kicsit kijózanodok
nagyon remegek
meglátom őt a folyosón
sírok
sírunk
már megint hülyeséget csináltam
mindenki haragszik rám
-
ötvenhét kiló vagyok
ötven kiló hús
hét kiló tömény feketeség
-
szóval fekszünk az ágyban
kopogtatja az ujjait a gipszkartonon
próbálkozik, próbálkozik
sírok
ő most nem sír
nem akarom így, ő se így akarja, kölcsönös megegyezés
túl jó páros vagyunk mi ahhoz, hogy ilyen szarokra menjen rá a kapcsolatunk...
először csak finoman, aztán rájövök, hogy nem tudom abbahagyni, és itt az idő, hogy kisírjam magam
a szemfestékem szürke részecskéi zavaros tócsákat hagynak a padon, és kicsengetnek
utolsónak maradok a teremben, megpróbál felráncigálni, felállok, nem látok semmit
nyitva van a szemem, de még mindig nem látok semmit, kitámolygok a folyosóra, teszek két lépést, nekidűlök a falnak,
nem kéne itt összeesni
azt hiszem, odajön hozzám, megölel, zokogok a kabátjába, valamit mond, én csak annyit válaszolok, hogy
"menjél cigizni"
elindulok, a kezeimmel a szemeimen, nem akarom, hogy lássák az arcomat
pedig bámulnak
elmegy cigizni
sírok
jönnek a csajok, megkérdezik, mi a baj, ez az a rész, amit a legjobban utálok
elbasztam, csak ezt tudom hajtogatni, elbasztam
lehet azt hiszik, megjátszom magam, de semmi más nem jön a nyelvemre
elbasztam
kicsit kijózanodok
nagyon remegek
meglátom őt a folyosón
sírok
sírunk
már megint hülyeséget csináltam
mindenki haragszik rám
-
ötvenhét kiló vagyok
ötven kiló hús
hét kiló tömény feketeség
-
szóval fekszünk az ágyban
kopogtatja az ujjait a gipszkartonon
próbálkozik, próbálkozik
sírok
ő most nem sír
nem akarom így, ő se így akarja, kölcsönös megegyezés
túl jó páros vagyunk mi ahhoz, hogy ilyen szarokra menjen rá a kapcsolatunk...
2014. március 5., szerda
levél
szóval, figyelj
ez így nem jó, nem tetszik
most ostoba vagyok és büszke, megint
miért ne tehetném?
nem érdekel
neked aludnod kell
neked pihenned kell
neked érned kell
milyen pálinka lesz belőled?
nem szeretem a pálinkát
szerintem én annyi éves vagyok
amennyi a személyiségeim életkora összeadva
kés, villa, olló
kérem vissza őket
mindet
most.
ez így nem jó, nem tetszik
most ostoba vagyok és büszke, megint
miért ne tehetném?
nem érdekel
neked aludnod kell
neked pihenned kell
neked érned kell
milyen pálinka lesz belőled?
nem szeretem a pálinkát
szerintem én annyi éves vagyok
amennyi a személyiségeim életkora összeadva
kés, villa, olló
kérem vissza őket
mindet
most.
2014. március 3., hétfő
#
tényleg ott sír a fürdőszobapadlón, ahogy mondták, és abban a pillanatban annyira én, hogy megijedek magamtól.
kicsit félhomály van, leguggolok mellé, és akkor valahogy biztos vagyok magamban, mintha évek óta ismerném őt, mintha tudnám, hogy mit kellene mondanom, hogy megnyugodjon, mintha tudnám...
hiszen tudom. valahol biztos tudom.
nem tudom, mit érnek a szavaim, csak egy picit teszem a kezem a hátára, de nem taszít el magától, és utána már bátran kérdezek, önmagam páciense vagyok, és ő is az enyém.
tudom, hogy mi van, tudom, hogy ő nem tudja, mi van, nem tudja ezt ilyenkor senki, milyen nehéz az élet, amikor gyereknek már túl nagy vagy, felnőttnek meg még túl kicsi. én csak azt tudom, hogy segíteni akarok, nem akarom, hogy én legyek belőle.
kimegyek.
később hallom, hogy keres. kutat. zörögnek a tárgyak a fiókban, csapódnak a szekrényajtók, a hang kísértetiesen ismerős, elhúzom a függönyt, látom, ahogy ül a kád szélén kifejezéstelen arccal, a haja össze-vissza a szemében, mit keresel? semmit.
ó, istenem.
és talál. tudom, hogy talál, én is találnék, ez szappantartó, ezek hajcsavarók, ez egy hajvasaló, nem elég éles, gondolja magában, és én várom, hogy találjon. és talál, valami porcelán, régi, törött, és kikapom a kezéből, és szerintem akkor tudja, hogy mire gondolok.
és megiszik két deci tequilát, amivel lezárja magában, ami talán pontot tesz rá egy ideig, nem hagyom, nem fogom hagyni. túlságosan hasonlít rám.
kicsit félhomály van, leguggolok mellé, és akkor valahogy biztos vagyok magamban, mintha évek óta ismerném őt, mintha tudnám, hogy mit kellene mondanom, hogy megnyugodjon, mintha tudnám...
hiszen tudom. valahol biztos tudom.
nem tudom, mit érnek a szavaim, csak egy picit teszem a kezem a hátára, de nem taszít el magától, és utána már bátran kérdezek, önmagam páciense vagyok, és ő is az enyém.
tudom, hogy mi van, tudom, hogy ő nem tudja, mi van, nem tudja ezt ilyenkor senki, milyen nehéz az élet, amikor gyereknek már túl nagy vagy, felnőttnek meg még túl kicsi. én csak azt tudom, hogy segíteni akarok, nem akarom, hogy én legyek belőle.
kimegyek.
később hallom, hogy keres. kutat. zörögnek a tárgyak a fiókban, csapódnak a szekrényajtók, a hang kísértetiesen ismerős, elhúzom a függönyt, látom, ahogy ül a kád szélén kifejezéstelen arccal, a haja össze-vissza a szemében, mit keresel? semmit.
ó, istenem.
és talál. tudom, hogy talál, én is találnék, ez szappantartó, ezek hajcsavarók, ez egy hajvasaló, nem elég éles, gondolja magában, és én várom, hogy találjon. és talál, valami porcelán, régi, törött, és kikapom a kezéből, és szerintem akkor tudja, hogy mire gondolok.
és megiszik két deci tequilát, amivel lezárja magában, ami talán pontot tesz rá egy ideig, nem hagyom, nem fogom hagyni. túlságosan hasonlít rám.
2014. március 1., szombat
visszatértem...
Rájöttem, hogy szeretem ezt a helyet. Csendes, aki tud róla, az is hallgat, és nyugodtan kiírhatom magamból a so deep gyökérségeimet is. Igazi depi-blog lehet, az én módomra, feleslegesen ugye nem rinyálunk. Nekem meg kell ez.
De most beteg vagyok, s nincs mit írnom... csak aludni szeretnék, és menni...
De most beteg vagyok, s nincs mit írnom... csak aludni szeretnék, és menni...
2014. február 26., szerda
thoughts
tudod, azért kibaszottul nehéz
az egy dolog, hogy ígérek
sőt, nem is ígérek
csak azt mondom: nem csinálok hülyeséget
és ennyivel el van intézve
mert már nem akarok ügyet csinálni belőle
nem akarom, hogy létezzen
de a kényszer ott van,
mélyen lapul meg és feltör
ahogy a cigaretta hiánya az agyban
pang a tüdőd
pang a bőröm
pang a vérem
pang az összes csontom és minden idegszálam
egyre kevesebbet létezem majd
egyre kevesebb füstöt és oxigént szívok
egyre kevesebb hangot fújok ki magamból
szerintem lassan eltűnök
nem tudom, miért akarok eltűnni
de ez túl sok
túl sok elbaszott dolog
túl sok felhalmozódott hiba
túl sok "nem beszélünk róla"
túl sok "nincs mit tenni", vagy csak
nem akarunk?
meglephetnél, de nem fogsz, mert várom
előbb levetkőztetsz mindig, aztán leveszed
a ruháimat is
az egy dolog, hogy ígérek
sőt, nem is ígérek
csak azt mondom: nem csinálok hülyeséget
és ennyivel el van intézve
mert már nem akarok ügyet csinálni belőle
nem akarom, hogy létezzen
de a kényszer ott van,
mélyen lapul meg és feltör
ahogy a cigaretta hiánya az agyban
pang a tüdőd
pang a bőröm
pang a vérem
pang az összes csontom és minden idegszálam
egyre kevesebbet létezem majd
egyre kevesebb füstöt és oxigént szívok
egyre kevesebb hangot fújok ki magamból
szerintem lassan eltűnök
nem tudom, miért akarok eltűnni
de ez túl sok
túl sok elbaszott dolog
túl sok felhalmozódott hiba
túl sok "nem beszélünk róla"
túl sok "nincs mit tenni", vagy csak
nem akarunk?
meglephetnél, de nem fogsz, mert várom
előbb levetkőztetsz mindig, aztán leveszed
a ruháimat is
2014. január 3., péntek
"Mert csak azt veszítheted el, ami a tiéd."
beszív, kifúj
szemhéj lecsúszik, sötét erdő a szempilla
a szív bizonyítja
hogy egy törött dobon is lehet játszani
a könnyek csorognak kicsit
gravitáció
a kurva életbe
minden olyan értelmetlenné vált hirtelen
vagy csak túl sokat gondolkozom
"mondta a narráció."
utálok sírni
miért ijedtem meg ennyire, ha tudtam, hogy ez lesz
nekem nem szabadna félnem
hová lett a büszkeségem?
a naiv embereknek kibaszott nagyot kell esni
úgy válnak valódivá
úgy lesznek egyre kiégettebbek,
gonoszabbak
sötétebbek
bűnösebbek
így válnak ők emberré
és így válnak majd boldoggá
én tudom
de én már nem vagyok naiv
nekem nem szabadna már zuhanni
én már eleget estem
mondd
hogy
eleget
estem
ami nem a tiéd
azt nem veszítheted el
legyünk hát a senkié
én is a senkié vagyok
ezt akartad, nem?
ezt
de hát ezt akartam
akkor most miért
fáj
ennyire
szerintem nem vagyok normális
hagyd már abba
a
gondolkodást
légyszi
mondtam magamnak
azzal csönd lett.
beszív, kifúj
szemhéj lecsúszik, sötét erdő a szempilla
a szív bizonyítja
hogy egy törött dobon is lehet játszani
a könnyek csorognak kicsit
gravitáció
a kurva életbe
minden olyan értelmetlenné vált hirtelen
vagy csak túl sokat gondolkozom
"mondta a narráció."
utálok sírni
miért ijedtem meg ennyire, ha tudtam, hogy ez lesz
nekem nem szabadna félnem
hová lett a büszkeségem?
a naiv embereknek kibaszott nagyot kell esni
úgy válnak valódivá
úgy lesznek egyre kiégettebbek,
gonoszabbak
sötétebbek
bűnösebbek
így válnak ők emberré
és így válnak majd boldoggá
én tudom
de én már nem vagyok naiv
nekem nem szabadna már zuhanni
én már eleget estem
mondd
hogy
eleget
estem
ami nem a tiéd
azt nem veszítheted el
legyünk hát a senkié
én is a senkié vagyok
ezt akartad, nem?
ezt
de hát ezt akartam
akkor most miért
fáj
ennyire
szerintem nem vagyok normális
hagyd már abba
a
gondolkodást
légyszi
mondtam magamnak
azzal csönd lett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)