azt sem tudom, mikor voltam itt utoljára... de jó rég lehetett. azóta annyi minden történt, hogy akár könyvet is írhatnék róla...
úgyhogy in medias res, bocsánat
elegem van.
ez most nem a depis elegem van, ez a dühös elegem van - az a fajta, amikor annyira megveted önmagad, hogy egyszerűen már nem azon gondolkozol, hogy kéne öngyilkosnak lenni, hanem azon, hogy mi a jó büdös francot kezdj az életeddel. önmagaddal, hogy jobb legyen.
hogy miért viselem ilyen nehezen a barátok hiányát, nem tudom - talán azért, mert mindig is fontos volt, a család soha nem tudott úgy mellettem állni, mint a kis csapatom a suliban, azért jártam iskolába, hogy ne legyek egyedül, és még ha nem is ott voltak a legjobbak, mindig volt egy társaság, ahol hellyel-közzel megbíztunk egymásban. és ez most nincs, és annyira egyedül vagyok, mint a farkam.
nincs farkam
továbbá van egy dolog, amit nem mondhatok el senkinek, csak Lucával tudnám megbeszélni, de vele nem nagyon tudok kettesben lenni, pedig basszus tudom, hogy ő teljesen megértene és megbízhatok benne. nem vagyok terhes, mielőtt bárkiben felmerülne.
elegem van abból, hogy bármit teszek, önző vagyok. ha belefeledkezem a problémáimba, vagy ha éppen mások problémáit akarom megoldani - vagy ha éppen megkérdezem, haragszik-e rám valaki. akkor is csak magamra gondolok. tényleg kurvára nem tudom, hogy vetkőzhetnék ki a teljes valómból, hogyan tudnám megváltoztatni azt, aki mindig is voltam, többször is átgondoltam, hogy ki kéne folyatni az agyamat, és újratölteni... de ez technikailag lehetetlen.
de amikor olyan állapotban vagy, hogy buszon-vonaton sírsz, mert egyszerűen nem bírod visszatartani, és kurvára nem érdekel... innen hogy van kiút? és feleslegesen mennél dokihoz, mert ugye van egy dolog, amiről nem beszélhetsz, ami ha megoldódna, lehet, hogy nem is lenne szükség dokira...
most itthon vagyok, viszonylag a családi állapotok is kedvezőek (ez azt jelenti, hogy hozzámszólnak, és hajlandóak velem közös tevékenységeket folytatni), és elterveztem, hogy az elkövetkezendő pár hétben feltöltődök, most Bazzsal is minden korrekt...
annyira nem tud már érdekelni, belefáradtam magamba, mert egyszerűen csak dühös vagyok... nem tudok változtatni... mindig ilyen maradok, mindig azt fogom gondolni elsőként, hogy rám haragszanak, hogy én vagyok a hibás, mert kurvára belém nevelték... és próbálkozom nem foglalkozni a problémáimmal túl sokat... és elveszek a sok próbálkozásban. nem fogok többé.
és bekaphatja most már mindenki
de főleg én
röviden ennyi.
