este 11-kor a játszótéren a hintában ordítva smells like teen spirit-et énekelni
fuck the police

box of darkness

volt idő, amikor hittem benne, hogy az igazán jó dolgok tökéletesek. kislányként tudtam, hogy van előttem egy út, hogy egyszer megállapodok majd valaki mellett, aki tökéletes. aki az igazi.

minden csalódásból fel tudtam állni, az elsőnél rájöttem, hogy lehetsz bármennyire szép, kedves, szeretnivaló... ez semmit nem ér, ha annak a valakinek más kell. vissza fog menni hozzá, még ha undok is, még ha mániákus is... a csudába, még akkor is, ha netán sorozatgyilkos.

a szokások miatt. talán az együttlét teszi. vele más, más a tekintete, az ölelése, az illata. más hibái vannak. a hibák is hiányozhatnak. 

később csak azt tudtam, hogy én lehetek a legtöbb, és mégis kevés vagyok. adhatok bármennyit, kevés leszek, vagy csak inkompatibilis. nem tudod irányítani a másik ember agyát, a másik ember szívét. persze, van, hogy megszerzel magadnak valakit - aztán rájössz, hogy ez nem az igazi. te szerezted meg. te csináltad.

de ki az igazán fontos?

ő.

volt idő, amikor azt hittem, egy emberrel fogom leélni az egész életem, hogy olyan leszek, mint anyám, és megállapodok az elsőnél, odaadom a szüzességem annak az embernek, aki a legméltóbb rá... mint a mesékben.

de nem ilyennek születtem, és... a faszt. senki sem született ilyennek. ez a kor elmúlt, más világban élünk. abban a világban, ahol a próbákat ki kell állni - de te is próbálkozhatsz. ezer meg ezer ember él körülötted, és szabadon kezdhetsz akármelyikkel. hogy a végén megtaláld azt, akit keresel. 

fel kell ébrednünk a tündérmesékből...

volt idő, amikor azt hittem, képes vagyok több embert boldoggá tenni egyszerre. de hamar rájöttem, hogy az én boldogságom felemésztődik, és menekülni akartam a helyzetből.

nem bírtam az egyedüllétet. soha. mármint, olyan értelemben igen, hogy folyton egyedül voltam, és még élek. a kapcsolatok a legfontosabb dolgok az életemben, és szeretetet eddig még csak párkapcsolatban kaptam igazán - tehát a párkapcsolatokban találtam arra, ami egész életemben hiányzott.

és mi hiányzott még?

a hit. a biztonságérzet. a törődés. 

és a nyugalom.

maximalista vagyok. önmagammal, és sajnos másokkal is. azt akarom, hogy minden tökéletes legyen, és mégsem - mert mit jelent a tökéletesség? egy szerető férj, aki nem iszik, nem veszekszik, mindig kedves, jól bánik a gyerekekkel...

nem. a tökéletesség azt jelenti, hogy jó valami. nagyon jó. igazán jó. hibákkal együtt jó.

a hibáktól való félelem felemésztett. éveken keresztül emésztett. vágytam valamire, ami nyugalmat ad. ahol nem kell félnem attól, hogy valamit rosszul csinálok. senki nem közvetíti felém, hogy ezt kellene éreznem. tudom, hogy mindkettőnknek vannak hibái, és ezekből a hibákból adódnak konfliktusok. amiket ésszel kell megoldani.

amikor rájöttem, hogy rossz a szituáció, kiléptem belőle. mindig én voltam az, aki elment. lehetett ez barátság, vagy más egyéb. az emberek nem értették, és megharagudtak rám... de tudtam, hogy jobb lesz nekik nélkülem. azért, mert a közös pontokból adódó konfliktusok megoldásához ők is kellettek volna, de vagy nem ismerték fel a helyzetet, vagy nem tudták megoldani a konfliktust. Luca elment, tessék, most feladtam a leckét. aztán lehet, hogy nem beszéltek velem többé... de én a háttérből mindig figyeltem őket. hogy vannak, kivel vannak, mit csinálnak... boldogok lettek. új utakra tértek.

soha nem voltam angyal. szerettem a társaságot, szerettem bulizni, szerettem kicsit berúgni is, csak hogy érezzem, hogy felszabadulok. aztán ez megtört, mert a szerelmet választottam helyette. hülye voltam, azt hittem, elfojthatom magamban azt, aki vagyok. de a szerelem ereje a konfliktusokkal ellentétesen csökkent, és rájöttem, hogy ez vagyok én... hogy is lehetnék más?

csinálhattam volna akármit. bármit. kimaradni éjszakákra, fiútól fiúhoz járni, vagy lányhoz. nem vették volna észre. szabad voltam. vagyok.

kell a férfi. még akkor is, ha sebzett vagyok. ha nem tudok felejteni. amikor elmúlt az első szerelem, és két hétre rá jött az újabb, voltak éjszakák, amikor álmatlanul sirattam a régit. nem felejtek. 

apám soha nem volt igazán. mindig más-más emberek vették át a szerepét, akik ittak, vázákat dobáltak, elmentek, meghaltak. anyám végig ugyanazzal a férfivel élt, él most is, aki az apám... lehet, hogy én nem voltam soha igazán a lánya. 

nem voltam biztonságban. 

ezért vagyok néha olyan, mint egy kislány, mert sohasem lehettem, és az apakomplexusommal keverve muszáj, egyszerűen kell valaki mellém. valaki, akiben megbízok, akit szeretek. 

ez nem jelenti azt, hogy sekélyes vagyok. legalábbis szerintem. mindenkinek más igényei vannak. 

ja, és ha egyedül vagyok

ha sokáig egyedül vagyok

akkor megölöm magam. rövid úton, vagy hosszún, de tudom, hogy így lenne.