"Mert csak azt veszítheted el, ami a tiéd."

beszív, kifúj
szemhéj lecsúszik, sötét erdő a szempilla
a szív bizonyítja
hogy egy törött dobon is lehet játszani
a könnyek csorognak kicsit
gravitáció
a kurva életbe

minden olyan értelmetlenné vált hirtelen
vagy csak túl sokat gondolkozom
"mondta a narráció."

utálok sírni

miért ijedtem meg ennyire, ha tudtam, hogy ez lesz
nekem nem szabadna félnem
hová lett a büszkeségem?

a naiv embereknek kibaszott nagyot kell esni
úgy válnak valódivá
úgy lesznek egyre kiégettebbek,
gonoszabbak
sötétebbek
bűnösebbek
így válnak ők emberré

és így válnak majd boldoggá

én tudom
de én már nem vagyok naiv
nekem nem szabadna már zuhanni
én már eleget estem

mondd
hogy
eleget
estem

ami nem a tiéd
azt nem veszítheted el
legyünk hát a senkié

én is a senkié vagyok

ezt akartad, nem?
ezt
de hát ezt akartam
akkor most miért
fáj
ennyire

szerintem nem vagyok normális

hagyd már abba
a
gondolkodást

légyszi

mondtam magamnak

azzal csönd lett.