#

sírni kezdek
először csak finoman, aztán rájövök, hogy nem tudom abbahagyni, és itt az idő, hogy kisírjam magam
a szemfestékem szürke részecskéi zavaros tócsákat hagynak a padon, és kicsengetnek
utolsónak maradok a teremben, megpróbál felráncigálni, felállok, nem látok semmit
nyitva van a szemem, de még mindig nem látok semmit, kitámolygok a folyosóra, teszek két lépést, nekidűlök a falnak,
nem kéne itt összeesni
azt hiszem, odajön hozzám, megölel, zokogok a kabátjába, valamit mond, én csak annyit válaszolok, hogy
"menjél cigizni"
elindulok, a kezeimmel a szemeimen, nem akarom, hogy lássák az arcomat
pedig bámulnak
elmegy cigizni
sírok
jönnek a csajok, megkérdezik, mi a baj, ez az a rész, amit a legjobban utálok

elbasztam, csak ezt tudom hajtogatni, elbasztam
lehet azt hiszik, megjátszom magam, de semmi más nem jön a nyelvemre
elbasztam
kicsit kijózanodok
nagyon remegek

meglátom őt a folyosón
sírok
sírunk
már megint hülyeséget csináltam

mindenki haragszik rám

-

ötvenhét kiló vagyok
ötven kiló hús
hét kiló tömény feketeség

-

szóval fekszünk az ágyban
kopogtatja az ujjait a gipszkartonon
próbálkozik, próbálkozik

sírok

ő most nem sír

nem akarom így, ő se így akarja, kölcsönös megegyezés
túl jó páros vagyunk mi ahhoz, hogy ilyen szarokra menjen rá a kapcsolatunk...