nagyon kicsi volt az az ágy, alig fértünk el, egészen hozzá kellett bújnom
mondott valamit
már nem emlékszem
felültem, ő nézett, összefontam a karjaimat a térdemen
fájt
lerohantak a gondolatok, "a hadsereg menetel a szívemen át"
mi a baj?
semmi
megragadta a karom
ne gondolkozz
ne hagyd
késő volt
csak annyit tudtam mondani: bántottad Emilyt
és tudta
basszus, tudta
pedig soha nem meséltem róla
senkinek
de neki főleg nem
kérdezett
kivallatott
remegtem
nagyon remegtem
nagyon fájt
azt mondta, pusztítsam el
feloldozott
levetkőztetett, csak a ruhák maradtak rajtam
nem akartam, hogy megöleljen
utáltam magam akkor
de nem engedett el
sírtam
kimentünk cigizni
ki kellett másznunk az ablakon
mezítláb
mínusz 5 fokban
nevettem rajtunk
ahogy sorrendben pakoltuk vissza a virágcserepeket a párkányra
rájöttem, hogy tényleg tizennyolc évesek vagyunk
még ha néha kétszer annyinak is érzem magam
mezítláb szaladt végig a jeges udvaron, hogy kidobja a csikkeket
csínytevések
és akkor nem volt többé kislány bennem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése