vannak dolgok, melyek sohasem változnak
még ha el is hiszed
elhittem

mindig nagyon bénának éreztem magam
mindenben
egyrészt azért, mert azt mondták
másrészt, mert az voltam
de tényleg úgy érzem, fejlődtem röpiben
én voltam a csapatkapitánya az osztály csapatának
ritkán rontok

elmentem anyáék csapatába
másfél év kihagyással
akkor még szar voltam és nem akartam elrontani a játékukat
és ma éreztem, hogy jól játszok
annyira jól éreztem magam
végig mosolyogtam
néha kihagytam, de az mindenkivel megesik

és amikor vége lett, és mentünk hazafelé
csak annyit kérdeztem: na, fejlődtem?
Patti rávágta, hogy "ja, tökre"
de anya csak annyit mondott: hát...

nincs dicséret
rohadtul nincs dicséret
sőt, nincs semmi
tények sincsenek

miért csinálom

akkor már feleslegesnek éreztem
teljesen feleslegesnek
mintha semmit nem jelentett volna
az én sikerem, igen
de mit érek vele
ha őt nem érdekli

csak el akarok menni innen
legszívesebben sose jönnék vissza
nem tudtam bizonyítani soha
és belefáradtam a próbálkozásokba

de legalább a mosogatógépet kipakoltam