Változni akarok, csak sehogy sem tudom rávenni magam. Olvastam a piros könyvet, és megakadt a szemem ezen:
"Évszázadok óta mártírt csinálsz magadból. Voltál már szolga, házi cseléd, mosónő...nyilvánvaló, hogy szereted büntetni magad. A világ súlya is a te hibád, mert élvezed, hogy az áldozat szerepét játszhatod..."Igazából valahol magamra ismertem benne. Nem akarok ilyen lenni. Nem akarok szenvedni. El akarom fogadni azt, ami van, és boldogan élni benne. Nem akarok mindig attól tartani, hogy valamit elrontok, hogy ez is, meg ez is, meg ez is az én hibám. Tiszta lelkiismerettel akarok állni a földön, két lábbal. És nem akarom, hogy visszazuhanjak újból. Nem akarok többé kárt tenni magamban.
De kurvanagy erőfeszítés kell egy ilyen változáshoz. Fogalmam sincs, hol kezdjem. Át kell rendezni hozzá az egész gondolkodásmódomat.
De amúgy már nagyon sokat változtam azóta, hogy összejöttünk Balázzsal... nehéz mindig, és előjönnek újabb hülyeségeim, de lassan leküzdöm őket.
Ott tartottam, hooogy még mindig nem tudom, hol kezdjem. De annyira szeretném.... és azt akarom, hogy sikerüljön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése