Tegnap szerencsére tudtam írni. Elég nehéz visszarázódni, főleg úgy, hogy gyökeresen megváltozott az egész gondolkodásom, folyton mennék, érzem, hogy "a világ arra van", idézve apámat, ahogy részegen a tokaji hegy felé mutogat. Nem tudok megülni a seggemen. És engem is meglep, mennyire nem bírom a távolságot...
a szervezetem biztos úgy van vele, hogy "soha többé".
Ennek ellenére megyek dolgozni. Valahogy sikerült Pattinak rábeszélnie. Voltam a hivatalban, és jelentkeztem munkára. Persze be kell menjek a munkaügyi központba, és egyebek... miközben a fogam még mindig csak fájdalomcsillapítóval viselhető el, és meg kéne látogatnom a fogdokimat. Csütörtökön meg lenne egy buli, Jasszos bulija, csak olyan picsák lesznek ott, hogy még most is habozok, menjek-e, ne menjek-e...
Ja, és vezetni is akarok, a vezetés jó, mert akkor láthatom Bazst is...
És az edzést is el kellene kezdenem. De legalább már nem kell érettségiznem. Huh.
JA! És vasárnap keresztelő...
Tegnap olvastam Pandora Hearts-ot, meghalt a kedvenc karakterem, és csak azért nem sírtam, mert mindenki kint volt a konyhában.
Amúgy kész kabaré itthon lenni. Olyan pitiáner dolgokon tudunk vitatkozni, hogy a végét már mi magunk is elröhögjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése