2013. szeptember 30., hétfő

#15

Semmi. Csak a nagy semmi van. 
És minden mégis nyugtalan.
Az álmokat csupán távcsővel nézem
Egyszer közeli, s máskor már eltűnt egészen
A szürke égen.
És ha várok valami másra
Egy érintésre, hiába.
Nincs olyan, ami nekem itt kijárna.
Fulladjunk hát bele a hibákba...



2 megjegyzés: