#8

Kedd, hogy én mennyire szeretlek téged.

Első óra előtt lehuppantam a terem elé a padra, tekintélyes távolságra a HMCS-től, aki a picsákkal mindig végigvihogja az órát a hátam mögött. Nagy szám volt, hogy megszólított, mondjuk ma még értelmesen is néztem ki, mint egy átlagos lány: világos farmer, magassarkú, egy fekete póló.

Ekkor jöttem rá, hogy mennyire irigylem Patti rideg modorát. Ha olyan szól hozzá, akit nem kedvel, olyan hangnemben válaszol, hogy az illető biztos nem kérdezi meg kétszer. Én persze illedelmesen elmagyaráztam neki, honnan írunk. Nem tudok nem kedves lenni.

Angolra nem jött be a tanár, szinte hálaéneket zengtünk. Persze holnap majd megkapjuk a tartozást, véleményem szerint. Az emelt angolt azonban nem úsztam meg, most azonban már meg se mertem szólalni, nehogy Roli bá megint ajnározni kezdjen, hogy így Luca, úgy Luca, milyen ügyes vagyok, hogy felismertem a present perfectet.
Hát nem a józsefvárosi piacon vettem a nyelvvizsgámat... de így el fogja érni, hogy ne csak alapórán, hanem fakon is utáljanak.

Megkaptuk a csodás érettségi tételeket, és nem is kell annyi kötelezőt elolvasni, amennyire számítottam, csak meg kellene végre szerezni azokat a könyveket, és meglennék velük hamar. Amitől nagyon ráz a hideg, az a Szigeti veszedelem, amihez legalább öt liter kávéra lesz szükségem, úgy, hogy egy kaktuszon ülök, akkor talán nem alszom el.

Bioszórán már arra se emlékszem, mit csináltunk, valamit hadovált össze-vissza, én pedig dalszöveg-foszlányokat firkálgattam a füzetemre, és végre már tele van az egész. Persze aki meglátja, és elkezdi olvasgatni, full hülyének néz, mert egymás mellett kb. 50 dalból vannak kivágva részletek, ami nem alkot értelmes szöveget...

Néha nevetek magamon, hogy milyen királyul el tudom terelni a figyelmemet a hülye apróságaimmal, amikre rászokok, pl. most ott van a Gazette-mániám, még a hátterem is Uruha, nem mintha sokáig tartana nálam az ilyen zenekarimádat. Adam Lambert is lecsengett. (Tényleg beteg vagyok, vagy csak az ízlésem diktálja, hogy egy buzi énekes után lánynak kinéző fiúk iránt rajongjak?)

Délután kimentünk Kittivel, és körömlakkot vettünk, ő valami meghatározhatatlan színűt, én pedig halványrózsaszínt. Azt tervezem, hogy megcsináltatom anyával a karmaimat feketére, hegyesre. Ha már visual kei.

Néztem egy makeup-tutorialt, hát nagyon durva. De mindenképpen ki akarom próbálni, ha már a cosplayhez túl kevés cuccom van. A fiú-dolog meg ugrott, mivel a hatalmas bozontomat nem tudom beerőszakolni semmilyen paróka alá, annyi szent. És a melleim lekötésével még csak nem is próbálkoztam, bár könnyen lehet, hogy az kétszemélyes...

Ma sikerült edzenem is, rá kéne gyúrni úgy mindenre. Azon tűnődöm, hogy alapjába véve nem eszek olyan sokat. Még csokit sem, pedig abból rettenetes pusztításra vagyok képes...

Remélem, holnap nem fog zuhogni az eső. És mindenképpen el akarok jutni fodrászhoz az avató előtt.