Törődés.
Drága anyám, ha te azt tudnád.
Nem tudom, meddig szenvedtem este, éjfél előtt valahogy sikerült végül kihúznom magam abból az ördögi körből, az ostoba gondolatok közül. Félig büszke, félig dühös vagyok magamra. Már megint majdnem visszaestem. Nem akarok megint padlón lenni.
Szóval hagytam anyát a sütijeivel, nem valószínű, hogy amíg élek, meg fogom tudni beszélni vele ezt az egészet, mert mindig csak elássuk, mint egy pandora-szelencét, és aztán valahogy kimossa a víz. Majd visszaássuk, és így megy tovább.
Belefáradtam. Tegnapra nagyon belefáradtam.
Aztán, amikor ez még nem volt elég, nagyapám is rosszul lett az éjszaka, be is vitte az ügyeleti kocsi. Az orvos szavaira aludtam el.
Iszonyatosan hülye álmaim voltak, de valahogy nem voltam olyan kómás... nem szóltam senkihez, bár nem vagyunk haragtartóak, és majd minden megy tovább, ahogy szokott.
Szar órákkal volt tele a nap, és mindegyik halál unalmas volt, majd' elaludtam a könyv felett. Kár, hogy ha lefekszem a padra, azt észreveszik.
Bazsi azt mondta, fog nekem adni ebook-olvasót. Ez jó, mert kötelezőket is jó lenne azon olvasni, meg van egy pár könyv, amit beterveztettek velem Pattiék.
Kitaláltam, milyen borítója lesz a Tizennyolcnak. Most nem tudom, hogy digitálisan, vagy papírra rajzoljam-e (bár mind a kettőből szar vagyok, úgyhogy teljesen mindegy :D). Shakunak is kell majd rajzolnom, foghatom a fejem xD Még most rendes papírom sincs, a rajzmappámat se találom. Tényleg, holnap rajzóra is lesz a cukcsi új rajztanárral...
Ver az isten.
Azt hiszem, az anyák már csak ilyenek. Azt nézik, hogy szerintük mi lenne a jó, és nem azt, hogy minket mi tesz boldoggá.
VálaszTörlésA suli itt is szar, de szerintem mindenhol.
Szerintem a felnőttek és a gyerekek között az a különbség, hogy a felnőtteknek nem kell engedélyt kérniük, hogy hülyeségeket csináljanak...
Törlés