#2

Nem tudom, hogy tűnhetett el ez a hétvége ilyen nyomtalanul, de ez csak egyre rosszabb lesz.

Reggel feltaláltam egy nagyon finom szendvicset, barna kenyérből, teavajból, valami nagyon finom füstölt szalámiból, salátalevélből és majonézből áll. Reggeli után nekiálltam tanulni, ilyenkor örülök, mert friss még az agyam, nincs tele semmi szarral, Newton törvényeivel, meg ilyenekkel.

Mikor kész lettem, megcsináltam az órarendet Pattinak, idén nem raktam rá olyan sok anime-figurát, meg most ki is jöttem kicsit a rajzolásból, inkább csak egy pikachut firkantottam rá, meg szép igényesen össze-vissza színezgettem. (Tényleg igyekszem.) Írtam a Tizennyolcat, már egész jól haladok benne.

Utána ebédnél (gyros) jött a Tesóm Lebasszintása c. fejezet, hogy miért néz állandóan tv-t, miért lustálkodik, stb. Elhozattam apával a kosárlabdát, mondván mozogjunk akkor együtt, de mondtam, hogy fújja fel. Persze nem fújta fel, a játék elmaradt.

Délután hivatalosak voltunk Viktor névnapjára. Már előre sejtettem, hogy nem lesz időm semmire. Anya vitt nekik csokit, amit a kissrác egy mozdulattal rábaszott az asztalra, hogy ő ezt nem szereti. Kedvem lett volna képen térdelni. De amúgy ezeket leszámítva egész normálisan viselkedett.
Mondtam a családnak, hogy a legközelebbi event az én 18. szülinapom (ami gyanús, hogy nem lesz megtartva, mert addigra nem lesz kész a ház, sőt, van egy sanda megérzésem, hogy pont akkor fogunk visszapakolni, és "nem lesz idő" megtartani). De mindegy, elterveztem magamban, hogy sütök majd nekik cuccokat, meg én leszek a házigazda, hogy ne anya pattogjon. (Mintha a madarak azt csicseregték volna, hogy szülinapom után 4 nappal szóbeli érettségi...)

Hazajövetelünk után villámgyors ütemben következtek az események: edzés, zuhany, hajmosás... megint úgy nézek ki, mint Skrillex.
Valahogy ki kell találnom, hogy barátkoztatom meg anyát a ténnyel, hogy nekem kékesfekete hajam lesz a szülinapom után...
Ő még nem tudja. Bár olyan, mint az időjárás, egyszer ajánlgatja, hogy fessem be, utána meg rám ripakodik, hogy inkább ne.

Jelentősen rányomta a kedvemre a bélyeget az is, hogy Atival keveset beszélünk mostanság... amikor írok neki, mindig el van foglalva, vagy épp megy valahova, vagy játszik, vagy nem tudom, mit csinál... ha meg én vagyok suliba, akkor ő unatkozik.
Nehéz az élet.

A hétfő pedig egy nagy kibaszás - a Nehéz Könyvek és Még Nehezebb Tantárgyak napja.