#11

" Mi van oda írva?"

Kezével meglibbenti a hajam, hogy jobban lássa az olaszkönyvet, és nincs tisztában vele, hogy sörényemmel pont olyan intenzíven érzékelek, mint a bőrömmel.

"Quanto."

Igyekszem nagyon-nagyon furcsálló arcot vágni, hogy végre elhúzódjon kicsit.

"A Q betűnek nincs szára."

Panaszos a hangja, mint a menő-manónak, amikor méltatlankodik, ismerem ezt a hanglejtést, ismerem őt. Bosszúsan vágok vissza, és már vörösödik az arcom. Hihetetlen...

" Azért, mert én nem tudok kis q betűt írni, csak nagyot!!!"

" De cuki!"

A tanár felnevet, én morogva takarom el a becses hajzatommal a vörös pofámat.

Cuki. Szerencséd, hogy ezt a bókot nem három éve sütötted el, akkor takaríthattad volna a nadrágodról a ráfolyt testemet. Mert biztosan elolvadtam volna tőle.

Hiba volt Máté mellé ülni...

A hétfő szuper volt, minden órán majdnem álomba merültem, mint Csipkerózsika. A matekom 4-es lett, úgy diktáltam be, hogy "gyök 16", mire a tanár pufogott, hogy hú, de vicces, aztán rájött, hogy tetszik neki, és már mindenkinek így mondogatta...
A bioszom pedig max pontos ötös, örülök a fejemnek. Ha mindez még nem volna elég, ninja-szerűen estem el az utcán, előrehajolva, mintha Narutot játszanék, igaz, csak félig, mert mielőtt az orrom egy szép lábnélküli mérlegállás kíséretében elérte volna a földet, Pattiban még volt annyi fulladás előtti lélekjelenlét, hogy visszahúzzon, és csak aztán haljon meg röhögés közepette.

Anya berángatott vásárolni, kaptam két melltartót, meg két felsőt, mindkettő fekete, ha már stílusváltásra adtam a fejem... és közben még mindig az jár a fejemben, hogy jó lenne megtanulni Q betűt írni végre.
(De teljesen mindegy, mert úgyis, örökké g betűnek olvasnám.)