A te dalod

Szeretnék elmondani sok mindent. Szeretnék mesélni.
De miért? Kinek? Hiába.

Nincs semmi baj.

Azt mondták, hogy pakoljak,
És én vettem a táskám,
Utamra engedtem a hibáim
Kötelet fontam a ruháimból
Mert
Azt mondták, hogy hagyjalak,
És én engedelmeskedtem
Tudom, ellenkeznél most
De igazuk van, én látom

Még ha nem is tudják, ott vagyok neked
Én is meghaltam kicsit veled...

Ha elcsípek egy fáradt, régi, megviselt emléket
Ahogy az összetépett darabokból felépülnek a képek
Már nem sírok a csend hangjain, nem álmodom rólad
Lassan elfelejtem az arcod, és azt, ahogy te mondtad

Nekünk örökké fog tartani a háromnapos csoda
Mert mi kibírjuk a lehetetlent, nem lesz vége soha
Nekünk örökké fog tartani, ami másnak nem is része
Bárcsak eltűnhettem volna úgy, hogy soha ne vedd észre...

Azt mondták, hogy én voltam,
Aki láncra verte a szíved
Én meghajolva vártam a hátamat
Tartottam, hogy üssenek
De
Azt mondták, nem értenek
És nem is vártam másra
Nevetve haltam bele veled
Abba az utolsó táncba

Még ha nem is tudtad, ott voltam veled
Ahol összetörtem, amit lehetett...