Én vagyok Alíz Csodaországban.
Nappal az emberek között járok-kelek
Éjjel egy toronyban lakom
És a toronyban sötét van.
A sötétség nem számít már
Eleinte féltem
Aztán belesüllyesztettem a kezem
És szép lassan elnyelte mindenem.
Most itt játszom a sötétben, mert
A kedvesem túl messze van
De nemsokára elindulok felé
Ha elég nagy leszek ahhoz, hogy kirúgjam az ajtót.
Van egy szörnyeteg, aki felrepül az ablakomba
És nem szabad, hogy meglássa:
tudok varázsolni.
De ne mondjátok el senkinek!
Ha táncra perdülök, varázsolok
Sok önmagából kifordult, fakó alakot
Vörös vért és könnyeket hordozok
a pálcám végén.
Ha a szörny kitalálja a titkomat
Itt hagy engem egyedül.
Nem szabad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése