Ha korábban rászoktam volna a dohányzásra, akkor most kiülnék a kertbe egy fára, és ott szívnám magamba a gyilkos füstöt. De nem szoktam rá, és már nem is fogok.
Megpróbáltam. Igyekeztem, akartam. Mi haszna, ha nem múlhatom felül önmagam? Ez vagyok én, minden porcikámmal.
Egy magányos mogyoró, kibontva, a többi között egy zacskóban.
"Én a Hold vagyok, és itt a helyem a sötétségben, a csillagok között. Azért vagyok, hogy világosságot és utat mutassak."
Én is valamiféle Hold vagyok. Különleges vagyok. Figyelek. Elejtett kis morzsákból táplálkozom, s építem föl a kapcsolataimat. Tetszik az a fülbevaló? Megveszem szülinapodra, te pedig meglepődsz majd. Mindig is szerettél volna egy olyat? Tessék. Éhes vagy? Itt a szendvicsem.
Bájolgás. Hátsó szándék. Hívjuk, aminek akarjuk.
Tulajdonképpen mikor hazugság a kegyes hazugság? Örömet szerzel a másiknak, bent tartod a boldogság meleg kicsi fészkében, melyet olyan gondosan építgettél neki. Miközben nem vagy vele őszinte, nem ő sérül. Te vagy az, akit bántasz. Ő soha nem fogja megtudni, és benne marad a kicsi fészekben, gondtalanul.
Neked kell erősnek lenned.
Az embereknek színezni kell. A fekete-fehér szép, de nincs benne élet. Az emberek sziporkázni akarnak, és nekem van festékem, hát tessék. Festek csillagokat a fekete ponyvára, feküdjünk alá, én pedig úgy teszek, mintha igazi volna, amíg te számolod őket. Talán annyit festek, hogy még én sem tudom pontosan, mennyi. És számolom, magammal is elhitetve azt, amit neked hazudtam.
Festek hát nektek egy nagy mosolyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése