Szakad, ömlik, zuhog. Bakancs, bőrkabát, esernyő.
A helyzet, amikor nem tudsz kire dühösnek lenni - egyszerűen csak a szituáció dühítő, és keserű. Mint amikor meghal valaki: nem tudhattad előre, nem tehettél volna semmit. Talán ezért olyan kétségbeejtő a halál. Az emberekben ott van a tenni akarás, és akkor keserednek el igazán, amikor nincs beleszólásuk a dolgokba.
Patti nem lesz ott a születésnapi bulimon.
Gyerekesnek tűnhet, de még visszhangzik a fejemben, amit tavaly megfogadtam: igaz barátokkal fogom ünnepelni az ideit. Közben persze a terv megbukott, de akkor is, ő lett volna a legfontosabb! Nekem kellett volna, hogy ott legyen. Nekem még soha nem volt születésnapi bulim.
Az agyam helyén lévő massza lassan kitalálja a megoldást, és pont olyan idióta, amilyen régen volt, amire számítani lehetett, jó, hogy azt nem javasolja, hogy kísérjem vodkával az aszpirint.
Nem lesz ott Patti?
Felejtsük el!
Felejtsük el...
Akkor Hubertus és narancs lesz, köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése